Az új koronavírus elleni gyógymódok keresése

Február 14-én, pénteken jelent meg először hivatalos adat Kínában arról, hogy hány egészségügyi dolgozó fertőződött meg a COVID-19 névre keresztelt új koronavírussal. Az 1.716 megfertőződött egészségügyi dolgozó az összes kínai fertőzött 3,8%-át teszi ki, a közülük elhalálozott 6 személy a kínai áldozatok 0,4%-át képviseli, adta hírül a The New York Times. A 2002-2003-as SARS-járvány során megfertőződött 961 egészségügyi dolgozó az összes fertőzött 18%-át tette ki, akkor a megfertőződött egészségügyi dolgozók 1%-a halt meg.

 A BBC cikke a WHO által COVID-19 (a 2019-ben jelentkezett coronavirus disease) névre keresztelt új koronavírus elleni terápiás próbálkozásokról és vakcinafejlesztési projektekről számol be. Mint Abigail Beall írja, a koronavírusok által okozott kórképek a leggyakoribb és legnehezebben kezelhető betegségek között vannak, így például a közönséges nátha hátterében is állhat koronavírus, ami ellen sok év munkája révén sem sikerült hatékony védőoltást vagy terápiát kifejleszteni. Ennek oka részben az, hogy a koronavírusok egyszálú RNS-e igen könnyen mutálódik, és emiatt nemcsak könnyen ugranak át más fajokra és jelentkeznek egyre újabb típusaik, de egyéb tulajdonságaik is könnyen változnak, így az, hogy milyen a fertőzőképességük vagy az általuk okozott betegség súlyossága. A folyton változó vírus ellen nehéz mind vakcinát mind terápiát kifejleszteni, és ha sikerül is, a vírus könnyen rezisztenssé válhat. A 2002-2003-as SARS-járvány is anélkül zajlott le, hogy vakcinát sikerült volna létrehozni a kórokozó ellen (azóta sincs SARS-ellenes oltás).

 Az eddigi terápiás próbálkozások közül az Ebola vírus ellen kifejlesztett remdesivir érdemel figyelmet; e széles spektrumú antivirális szer egérkísérletekben hatékonynak bizonyult a MERS koronavírus ellen (azonban a MERS kezelésében még nem bizonyosodott be hatékonysága), és laboratóriumi tesztekben akadályozta, hogy a COVID-19 megfertőzze az emberi sejteket. Érdekes egy fejlesztés alatt álló, radikális módszer is: francia és német kutatók kvantumcseppekkel kísérleteznek, olyan, néhány nanométeres részecskékkel, amik kvantummechanikával magyarázható különleges vezetési tulajdonságaik miatt akadályozzák, hogy a koronavírusok megfertőzzék a humán sejteket. Segíthet még a passzív immunizálás is: Vuhanban a fertőzésből felgyógyultakat kérik vérplazma-adományozásra, és beszámolók szerint az így nyert antitestekkel már sikerült is néhány súlyos beteget megmenteni.

 A nagy vakcinagyártók a kudarctól tartva nem rohannak koronavírus elleni oltást fejleszteni, annak ellenére sem, hogy vakcinaeladásból származó bevételeik 2014 óta megduplázódtak; a koronavírus elleni oltás fejlesztésében inkább az állami (National Institutes of Health/NIH) és a non-profit szervezetek aktívak. Így az amerikai CEPI (Coalition for Epidemic Preparedness Innovations) 11 millió dollárral támogatja a vakcina 16 héten belüli kifejlesztését. Míg a Norvégia és India kormányát, a Bill és Melinda Gates Alapítványt, valamint a Wellcome Trustot magába foglaló koalíció munkáját a nagy gyógyszergyártók közül egyedül csak a GSK támogatja. Ha a támogatásnak köszönhetően sikerül is reménykeltő vakcinát előállítani 16 hét alatt, a biztonságossági és hatékonysági vizsgálatok legalább egy évet vesznek majd igénybe.

 A prevenciós és terápiás eszközök fejlesztése mellett a diagnosztika hatékonyabb módjait is kutatják. Bár az amerikai Center for Disease Control and Prevention/CDC) már kiadott egy olyan eszközt, amivel 4 órán belüli eredményt lehet produkálni, ez a módszer speciális és drága laboratóriumi berendezéseket igényel; számos biotechnológiai cég dolgozik olcsóbb és gyorsabb, speciális, drága berendezéseket nem igénylő módszeren.

 Az mindenesetre bizonyos, hogy a vakcinafejlesztési próbálkozást nem érdemes abbahagyni, hiszen a COVID-19 már a hetedik humán pathogén koronavírus, a jelenlegi a 21. század harmadik koronavírus-járványa, és a fenyegetettség a járvány megszűntével sem múlik el: felvetették, hogy a koronavírusok az egyéb respiratorikus vírusokhoz hasonlóan képesek lehetnek a központi idegrendszerbe bejutva opportunisztikus pathogénként autoimmun gyulladást is kiváltani.