Baktériumokkal a sinusitis ellen
Az orrüregben élő „jó” baktériumtörzsek szerepet játszanak az orrmelléküregek fájdalmas, idült gyulladása elleni védelem kialakulásában.
A lactobacillusok közé tartozó „jó” baktériumok igazoltan kedvező hatást fejtenek ki a bélrendszerben, a húgyutakban és a bőrben, ahol részt vesznek a fertőzések elleni védelemben és az immunválasz módosításában.
A lactobacillusok pálcika alakú baktériumok, melyek a cukor fermentációjának melléktermékeként tejsavat termelnek, a tejsav pedig gátolja más mikroorganizmusok növekedését. Kevesebbet tudunk azonban arról, hogy az orrüregben élő lactobacillusoknak van-e és ha igen, akkor milyen kedvező hatása.
A Cell Reportsban nemrégiben megjelent cikk szerzői erre azt a választ találták, hogy a lactobacillusoknak az orrüregben uralkodó feltételekhez adaptálódott törzse védelmet nyújthat a krónikus rhinosinusitisszel szemben.
A mostani közlemény egyik szerzője, az antwerpeni egyetemen dolgozó dr. Sarah Lebeer professzor figyelmét személyes élmények irányították az orr- és szájüregben élő baktériumközösségek felé, amikor édesanyja műtéten esett át visszatérő fejfájás és krónikus rhinosinusitis miatt. „Édesanyámnál többféle kezelési móddal is próbálkoztak, egyik sem bizonyult eredményesnek. Az jutott eszembe, milyen kár, hogy nem tudok neki olyan jó baktériumot vagy probiotikumot javasolni, mely orrüregi elváltozások esetében is alkalmazható. Az az igazság, hogy ezt a területet még senki nem kutatta alaposabban” – fogalmazott.
A kérdés tisztázására Lebeer professzor és munkacsoportja 100 egészséges személytől és 225, rhinosinusitises betegtől nyert orrüregi mintákat. Érzékeny genetikai szekvenálási módszerek alkalmazásával kiderült, hogy az egészséges személyek orrüregének bizonyos részein a lactobacillusok mennyisége akár tízszerszerese is lehet a rhinosinusitises betegek orrüregének azonos régiójában megtalálható lactobacillusokénak. Ezt követően azonosították azokat a baktériumtörzseket, melyek kizárólag egészséges személyektől származó mintákban voltak kimutathatók. Annak kizárására, hogy az azonosított baktériumok nem fermentált táplálékokból vagy kereskedelmi forgalomban kapható probiotikus készítményekből származnak, a munkacsoport megvizsgálta baktériumok genetikai és strukturális adaptációját az orrüregben uralkodó körülményekhez.
A megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy a Lactobacillus casei AMBR2 jelű altörzse különösen jól adaptálódik ehhez a környezethez. Míg a lactobacillusok tipikusan nem kedvelik az oxigénben gazdag közeget, addig a L. casei AMBR2 magas oxigénszint mellett is képes túlélni az orrüregben. Az is kiderült, hogy ezeket a baktériumokat rugalmas, szőrszerű képletek, fimbriák borítják, melyekről feltételezik, hogy segítik a baktériumot az orrüreg hámjához tapadásban. Ezeket a lactobacillusokat aztán olyan felső légúti patogénekkel tenyésztették együtt, amelyek gyakran mutathatók ki az orrmelléküregek gyulladásos betegségeiben. Azt találták, hogy a lactobacillusok nemcsak hogy gátolták ezeknek a patogéneknek a növekedését, hanem csökkentették a sejtek gyulladásos válaszát is.
A kutatás végső lépéseként ezeknek a baktériumoknak a felhasználásával orrsprayt fejlesztettek ki, majd megvizsgálták, hogy ezek a baktériumok képesek-e kolonizálni az orrüreget. A munkának ez volt az egyik legkritikusabb lépése, mivel az orrüreg egyik funkciója éppen az, hogy rendszerint kevesebb mint 15 perc alatt kiszűri a levegőben lévő idegen anyagokat. A kutatók azt is tesztelték, hogy a kiválasztott baktériumtörzs nem rezisztens-e a gyakran használt antibiotikumokkal szemben.
A kísérleti orrsprayt 20 egészséges önkéntes használta naponta kétszer két héten keresztül, melynek eredményeként a baktériumok sikeresen kolonizálták az orrüreget. Mindeközben mellékhatások nem jelentkeztek, és a baktérium jelenléte a "kezelést" követő két hét elteltével is kimutatható volt.
A kedvező tapasztalatok alapján a kutatók abban reménykednek, hogy a kísérleti orrspray talán már a közel jövőben kereskedelmi forgalomba hozható lesz. Addig azonban még alaposabban meg kell vizsgálni baktériumtörzs gyulladásgátló tulajdonságait, illetve azonosítani, hogy a tejsavon kívül termelődnek-e egyéb antimikróbás hatású molekulák.
