Bulaemia nervosa és gasztrikus bezoár
A gasztrikus bezoárok ritkák, és nem specifikus panaszokat, így hányást is okoznak. Jelenlétükre endoszkópos vagy képalkotó vizsgálat során derül fény, eltávolításuk nem mindig lehetséges endoszkópon keresztül.
A bulaemia nervosa egy étkezési zavar, melyet ismétlődő falásrohamok, majd azt követő kompenzációs viselkedés (elsősorban hánytatás) jellemez. A leggyakoribb komplikációk a hánytatásból fakadnak, melyek számos esetben kórházi kezelést tesznek szükségessé. Ilyen szövődmény többek között: az elektrolitzavar, kiszáradás, hipovolémia, szájgyulladás, nyelőcső betegségek, a vastagbél funkcionális károsodása, ugyanakkor obstrukció-jellegű panaszról még soha nem számoltak be.
Pedrolli és mtsai esetismertetésükben egy olyan bulaemia nervosa-ban szenvedő, középkorú nő esetéről számol be, aki a hét napja tartó súlyos hányás által okozott akut veseelégtelenséggel jelentkezett a sürgősségi osztályon. A kórházi ellátás ideje alatt, miután a súlyos hányás legfontosabb és leggyakoribb lehetséges egészségügyi okait kizárták, egy felső endoszkópiás vizsgálatot hajtottak végre. A vizsgálat egy jelentős méretű bezoár jelenlétét állapította meg, mely gépi fragmentációt követő mintavétel alapján kizárólag medvecukorból állt. A néhány nappal későbbi endoszkópia a bezoár teljes feloszlását mutatta, a pácienst pedig további gyomorpanaszok nélkül elengedték.
A gasztrikus bezoárok ritkák, és nem specifikus panaszokat okoznak. Általában véletlenül derül fény a jelenlétükre, miközben a páciensek felső gasztrointesztinális endoszkópián vagy képalkotó vizsgálaton vesznek részt. A bezoár egy lenyelt és a gyomorban összegyűlt, idegen anyagokból álló gömb (többnyire haj vagy rost), mely nem tud eljutni a belekig. Összetételük szerint két csoportba osztják őket:
- Növényi bezoárok (a növényrészekből létrejövő bezoárok a leggyakoribbak, az esetek többségéért a datolyaszilvából álló diospyrobezoárok a felelősek.
- Hajból/szőrből álló bezoárok
A bezoárok előfordulási rátája igen alacsony, az értelmi fogyatékkal élők, valamint az érzelmi zavarokkal küzdő gyermekek körében magasabb a kockázat, általában 10-19 éves nők körében a leggyakoribbak. Eltávolításukhoz esetenként sebészi beavatkozásra van szükség (kiváltképp a haj-/szőrbezoároknál, melyek gyakran nagy méretűek). A kisebb bezoárokat endoszkóp segítségével lehet eltávolítani.
Forrás: International Journal of Eating Disorders