D-vitamin-pótlás és asztma: vegyes eredmények

Retrospektív vizsgálatok szerint 30 ng/ml alatti szérum 25-hidroxivitamin D-szintek esetén a légutak túlérzékennyé válnak, gyöngül a légzésfunkció, növekszik az asztmás fellángolások gyakorisága, és a beteg kevésbé reagál kortikoszteroid kezelésre. Bár a részletes hatásmechanizmus nem ismert, de feltételezhető, hogy a D-vitamin erősíti a kortikoszteroidok gyulladáscsökkentő hatását, akár azáltal, hogy a T-sejteket IL-10 termelésre ösztönzi, vagy azáltal, hogy gátolja a TH17 citokin termelődését. Az alacsony D-vitamin-szint egy pro-inflammatorikus helyzetet hoz létre, és a D-vitamin jelátviteli utak, valamint a receptor polimorfizmus miatt a különböző citokinek közötti egyensúly megbillen, simaizom-kontrakciók keletkeznek, a légutak megváltoznak. Így a D-vitamin pótlás esetleg megváltoztathatja a szteroidokra adott választ, és csökkentheti a légúti gyulladásokat, javíthatja az asztmás betegek állapotát. Nemzetközi ajánlások a perzisztáló asztma kezelésére a priméren gyulladáscsökkentő kortikoszteroid inhalációt javasolják – bár a betegek mintegy 45%-a alig reagál ezekre a kezelésekre. Az alábbi vizsgálatban arra kerestek választ, hogy a D-vitamin pótlás növeli-e a szteroidok hatásosságát.  

Az American Thoracic Society 2014-es ülésén elhangzott előadásában – ami ugyanakkor a JAMA-ban online részletesen is megjelent – Dr. Mario Castro foglalta össze a D-vitamin és az asztma közötti összefüggéseket a VIDA (Vitamin D Add-on Therapy Enhances Corticosteroid Responsiveness in Asthma) klinikai vizsgálat kapcsán nyert tapasztalatok alapján.

Az Amerikai Egyesült Államokban az AsthmaNet-hez, a National Heart, Lung, and Blood Institute asztma hálózatához tartozó 9 intézetének bevonásával végeztek olyan felnőttkori asztmás betegen vizsgálatot, akiknél a szérum 25-hidroxivitamin D-szintje 30 ng/ml-nél alacsonyabb volt. A betegbevonást 2011 tavaszán kezdték, és 2014 januárjáig folytatták. A 408 beteg körül 201 beteg töltőadagként egyetlen 100 000 IU orális D3-vitamin adagot, majd naponta 4 000 IU adagot kapott folyamatosan, a többi 207 beteg placebo „kezelésben” részesült. Minden beteg napi 320 μg ciclesonidot (Alvesco®) inhalált. Amennyiben az első 12 hét után az asztma javulását érték el, úgy a ciclesonid adagját napi 160 μg-ra csökkentették további 8 hét időtartamra. Amennyiben a javulás fennmaradt, úgy az adagot tovább csökkentették napi 80 μg-ra újabb 8 hetes időtartamra.

A D-vitamin-pótlás nem változtatott az asztmás betegség lefolyásán: nem volt különbség a D-vitaminos és a placebós betegcsoport között a kezelés első sikertelenségének megjelenési idejében, azaz a légzésfunkció romlásában, a béta-agonisták, a szisztémás kortikoszteroidok nagyobb adagjának használatában, az orvosi ellátás igénybevételének szükségességében (igazított kockázati arány /HR/: 0,9, 95% CI:0,6-1,3, p=0,54). Az eredmények nem igazolták a másodlagos elvárásokat sem: nem volt szignifikáns különbség a D-vitamint szedők és a placebót kapók csoportja között az asztmás exacerbációk számában sem (igazított HR: 0,63, 95%CI 0,39-1,01, p=0,05). Tehát a D-vitamin hiányos asztmás betegeknél a terápiás céllal alkalmazott D-vitamin-pótlás nem hozza meg a várt eredményeket. Ugyanakkor szignifikáns különbség alakult ki a kezelés és megfigyelés 28. hetére, amikor a D-vitamint szedő betegek és a placebót szedő betegek csoportjában a ciclesonid kumulatív napi dózisa 111,3 μg-nak, illetve 126,2 μg-nak adódott (p=0,02) – tehát a D-vitaminnal pótolt betegeknél alacsonyabb ciclesonid dózis is elegendő volt. Egyébként Dr. Castro kijelentette, hogy „általánosságban kevesebb kezelési kudarc következett be” a D-vitaminos csoportban, és a fellángolások azoknál csökkentek szignifikánsan, akiknél sikerült a pótlással a szérum normál D-vitamin szintjét elérni. A D-vitamint kapók csoportjának 82%-a jól reagált a kezelésre, és szérum 25-hidroxivitamin D-szintjük elérte, vagy meghaladta a 30 μg-ot. Ezeknél a betegeknél - a placebo csoport betegeihez képest - jóval ritkábban volt sikertelen a kezelés (igazított HR: 0,6, 95%CI: 0,4-0,9, p=0,03), és jóval kevesebb volt az akut exacerbáció is (igazított HR: 0,5, 95%CI: 0,3-0,8, p=0,01), tehát a D-vitamin kiegészítés hatásosnak mutatkozik az alacsony D-vitamin szérum-szintű asztmás betegekben.  

Dr David Thickett, a birminghami Egyetem szakértője szerint a D-vitamin biológiáját igen nehéz tanulmányozni, hiszen azt annyi minden befolyásolja. Például az emberi bőr színének különböző változatai, a napsugárzás ellen védő ruházat eltérései máris nehézzé teszik az összehasonlításokat, de véleménye szerint is a fenti biztató eredmények további kutatásokra ösztönöznek.    

Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:

1. Medscape Medical News

2. JAMA