Dohányzás hatása a mentális állapotra
Lehetséges, hogy egyeseknél a dohányzás abbahagyása jobb mentális egészségi állapotot eredményez, míg másoknál pont a fordítottja történik.
Egy újabb metaanalízis erős bizonyítékot talált a dohányzásról való leszokás és a jobb mentális egészség között fennálló kapcsolatra. Ez meglepő, mivel számos dohányos úgy gondolja, hogy a dohányzás jótékony hatással van a mentális egészségére. A téves elvárás hipotézis megmagyarázza, hogy miért tulajdonítanak a dohányzásnak mentális egészséget javító hatást, és miért fog a leszokás ezzel szemben valós javulást előidézni. A krónikus dohányzás utáni elvonási periódusban nyugtalanság, depressziós hangulat, ingerlékenység, és szorongás lép fel. Ezek az elvonási tünetek számos más számos más mentális egészségügyi problémát is fémjeleznek, ugyanakkor megbízhatóan enyhíthetők dohányzással annak dacára, hogy ezek a tünetek elsősorban a dohányzás miatt jelentkeznek. Tehát a dohány-elvonási ciklus egy mentális betegség tüneteit utánozza, míg ezzel párhuzamosan elhiteti a dohányzóval, hogy a dohányzás hasznos a mentális egészsége számára. A modell állítja továbbá, hogy a mentális egészségre gyakorolt pozitív hatások az elvonási perióduson és annak tünetein való túljutás után jelentkeznek. Ugyan ez egy ügyes módja az eredmények magyarázásának, de ellentmond más adatoknak.
A mentális egészségügyi problémákkal rendelkező serdülők gyakrabban kezdenek bele a dohányzásba, mint egészséges társaik. Egy mendeli randomizációs tanulmány szerint a dohányzás valószínűleg nem okoz rosszabb mentális egészséget. Lehetséges, hogy különböző dohányos csoportok eltérően reagálnak, és így mindkét hipotézis helytállónak bizonyulhat.
G. Taylor és mtsai a BMC Public Health tanulmányban a mentális egészségben bekövetkező leszokás utáni tartós változás és a jövőbeni visszaesés kockázata közötti kapcsolatot vizsgálják. Összesen öt, Európában, az Egyesült Államokban, és Ausztráliában folytatott, a dohányzás csökkentését vizsgáló, placebó-kontrollált randomizált vizsgálat prospektív adatainak másodlagos analízisét hajtották végre. A mentális egészség változását a kezdőponttól négy hónapig mérték azoknál, akik a négy hónapos nyomonkövetés során biológiailag igazoltan nem gyújtottak rá. Ezt követően kiértékelték, hogy 12 hónapos időtartamban jellemezőbb volt-e azok dohányzáshoz való visszatérése, akiknek a mentális egészsége az első négy hónap alatt rosszabbodott a kezdő állapothoz viszonyítva, összehasonlítva azokkal, akik nem tapasztaltak változást vagy javulásról számoltak be. Érdekes, hogy a kezdeti mentális egészségre és további kovariánsokra történő igazítás után nem mutatkozott nagyobb arányú visszaszokás a 12 hónap elteltével a két csoport között. Következtetéseik szerint a dohányzással való felhagyás után rosszabbodó mentális egészségű páciensek nincsenek nagyobb visszaszokási kockázatnak kitéve azokhoz képest, akik mentális egészségi állapota nem változott, vagy akár javult. Yong és mtsai eredményei azt mutathatják, hogy nagyobb visszaszokási kockázattal néznek szembe azok, akik úgy gondolják, hogy a dohányzás stresszoldó hatású. Most egyértelmű bizonyíték áll rendelkezésre arra nézve, hogy a mentális egészség többnyire javul a dohányzásról leszokók körében, valamint hogy általánosságban nem tapasztalható romlás, és még a rosszabbodó állapotot tapasztalók körében sem feltétlenül következik be visszaszokás. A dohányosokkal az ilyen eredmények közlésén kívül az alternatív és bevált stresszenyhítő gyakorlatokat is meg kell ismertetni.
Források:
2. BMJ
