hirdetés

Egy HIV-ellenes szerrel kivédhető a graft-versus-host betegség csontvelőátültetést követően

A HIV-fertőzés terápiájában használt egyik gyógyszerrel jelentősen csökkenthető lehet a hematológiai rosszindulatú betegségek kezelésére alkalmazott csontvelő-átültetés kapcsán jelentkező súlyos szövődmény, a graft-versus-host betegség (GvHD) incidenciája – hozták nyilvánosságra a Pennsylvania University kutatói a New England Journal of Medicine  című lapban.

hirdetés

A mostani eredmények új stratégia alapját teremthetik meg a GvHD prevenciójában, mely a transzplantációt átesett betegek akár 70 százalékánál is jelentkezhet, és a kezeléssel összefüggő halálesetek egyik vezető okaként tartják számon.

Az allogén csontvelő-átültetés során – melyet őssejttranszplantációként is emlegetnek – megfelelően kiválasztott donor személy őssejtjeit juttatják infúzió formájában a beteg szervezetébe abból a célból, hogy helyreálljon a csontvelő állapota egy olyan kezelés után, mely a daganatos sejtekkel együtt az egészséges vérsejteket is elpusztította.

„Úgy tűnik, hogy az újfajta megközelítéssel egyes esetekben elejét vehetjük a GvHD megjelenésének azáltal, hogy sikerül eltérítenünk az immunsejteket bizonyos érzékeny szervek felől, melyeket egyébként károsíthatnának – mondja a vizsgálatot vezető Ran Reshef hematológus-onkológus adjunktus, a Penn’s Abramson Cancer Center hematológiai betegségeket kutató programjának munkatársa. − Ez egy új típusú módszer arra, hogy megkíséreljük csökkenteni a csontvelőtranszplantált betegeknél a kezeléssel összefüggésben előforduló szövődmények gyakoriságát. Mindezt oly módon, hogy közben ne gyengítsük az új immunsejtek ama képességét, mellyel elpusztítják a ráksejteket.”

A transzplantációkat követően tipikusan immunszuppresszív szereket alkalmaznak a GvHD megelőzésére, mely kórállapot lényege, hogy az újonnan transzplantált immunsejtek idegenként ismerik fel a szervezet saját szerveit és megtámadják azokat. Saját immunrendszerük elnyomása ugyanakkor fogékonnyá teszi a betegeket az életveszélyes fertőzések kialakulása, illetve a rákbetegség kiújulása iránt. A Penn munkacsoportja azt találta, hogy a HIV-fertőzések kezelésében alkalmazott maraviroc hatására meredeken csökkent a GvHD incidenciája azokban a szervekben – elsősorban a májban és a bélrendszerben −, ahol a GvHD megjelenése a legtöbb kárt okozhatja, és mindezt az immunrendszer egyéb funkcióinak csökkenése nélkül sikerült elérniük.

A HIV-infekció terápiájára 2007-ben engedélyezett maraviroc új javallattal történő alkalmazása áttörést jelenthet a GvHD prevenciójában. Reshef és munkatársai kimutatták, hogy a szer biztonságosan alkalmazható azon csontvelő-átültetések esetében, ahol az őssejtek egészséges donortól származnak; ilyen esetekben maraviroc hatására a beavatkozás utáni első hat hétben 73 százalékkal csökkent a súlyos GvHD előfordulása, szemben azokkal a szokásos módon kezelt betegekkel, akik nem részesültek maraviroc adásában.

„Az ingatlanokhoz hasonlóan az immunválasz is helyhez kötött – magyarázza dr. Reshef. −Az immunrendszer sejtjei nem véletlenszerűen mozognak a szervezeten belül. Egy összehangolt, jól szabályozott rendszer gondoskodik arról, hogy a sejtek miként expresszálják a különböző receptorokat a felszínükön. Ez lehetővé teszi számukra, hogy megfelelően reagáljanak a kemokineknek nevezett kisméretű fehérjékre, melyek az immunsejteket azokhoz a szervekhez irányítják, ahol szükség van azokra – illetve a GvHD esetében oda, ahol károsító hatásukat kifejthetik. A maravirocot eredetileg arra fejlesztették ki, hogy megakadályozza, hogy a HIV bizonyos típusai bejussanak a szervezet egészséges sejtjeibe. A szer hatásmechanizmusa azon alapul, hogy a donor immunsejtjeit elirányítja azoktól a szervektől, ahol azok GvHD-t okozhatnának.”

A vizsgálatba 38 olyan beteget vontak be, akik valamilyen malignus vérképzőszervi betegségben (pl. akut myeloid leukaemia, myelodysplasiás szindróma, lymphoma, myelofibrosis) szenvedtek. Minden beteg a GHD szokványos prevenciójaként tacrolimust és methotrexatot kapott, ezen túlmenően pedig a transzplantáció előtt két nappal kezdődően 33 napon keresztül maraviroc adásában részesült. A transzplantációt követő első 100 napban a maravirockal kezelt csoportban egyetlen GvHD-eset sem fordult elő a májban vagy a bélrendszerben (melyet a betegség legsúlyosabb formájának tartanak). Hat hónap elteltével a maraviroc-kezelésben részesült csoport csupán 6 százalékánál észleltek súlyos GvHD-t, a májban mindössze 3 százalékban, a bélben 9 százalékban. A szokványos prevencióban részesült csoportban ezzel szemben a transzplantáció után 6 hónappal 22 százalék volt a súlyos GvHD előfordulási aránya, ezen belül a máj 15 százalékban, a bélrendszer 27 százalékban volt érintett. Egy év elteltével a maraviroc által nyújtott előny részben fennmaradt: a súlyos GvHD kumulatív incidenciája 15 százaléknak adódott, szemben a standard kezelésben részesült csoportban regisztrált 27 százalékos aránnyal.

A fenti adatok birtokában a kutatócsoport hosszabb maraviroc-kezelés alkalmazását tervezi tesztelni egy újabb vizsgálat keretében annak meghatározására, mennyire tartós a szer protektív hatása.

A maravirocnak a májra és a bélrendszerre kifejtett eltérő hatása azt jelzi, hogy a szer a várt módon működik: gátolja a T-lymphocytáknak a szervezet specifikus szerveihez jutását, mégpedig a lymphocytákon lévő CCR5 receptorok blokkolása révén. A kutatók azt találták, hogy a maraviroc nem befolyásolja a bőrt érintő GvHD-t, ami alapján azt feltételezik, hogy a CCR5 receptorok a májban és a bélrendszerben talán fontosabb szerepet játszanak a lymphocyták egy helyre irányításában, mint a bőrben.

Úgy tűnik, hogy a maraviroc-kezelés kapcsán nem fokozódik a terápiához társuló toxicitás. A maraviroc nem befolyásolja az alapbetegség kiújulási arányát vagy a fertőzések kockázatát, és nem nyújtja meg azt az időtartamot sem, mely ahhoz szükséges, hogy az új immunsejtek beépüljenek a beteg szervezetébe.

Dr. S. I.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.