Első lépés az öregedés gyógyszeres lassítása felé
Egy új vizsgálat egy lépéssel közelebb vitt bennünket olyan gyógyszer kifejlesztéséhez, mellyel lassítható lehet az öregedés folyamata. A most létrehozott gyógyszerosztály jelentős mértékben javította a kardiális funkciókat és meghosszabbította az egészséges élettartamot egereknél.
Az Aging Cell című lapban közzétett vizsgálat arra derített fény, hogy a „szenolitikumoknak” nevezett új gyógyszerosztály miként veszi célba és pusztítja el az életkorral elöregedő sejteket, miközben a szomszédos ép sejteket nem károsítja.
Az öregedő sejtek az életkor előrehaladtával már nem osztódnak. Felszaporodnak a különféle szövetekben és olyan fehérjéket szekretálnak, amelyek károsíthatják a szomszédos egészséges sejteket és szöveteket. E sejtek jelenlétében felgyorsul az öregedés folyamata, és jelentős szerepet játszanak az életkortól függő betegségek kialakulásában.
A Paul Robins professzor és Laura Niedernhofer által vezetett kutatócsoport bizonyította, hogy az öregedő sejtek elpusztítása egereknél megnövelheti az élettartamot, és a hipotézisük szerint embereknél is hasonló hatás érhető el. Ehhez azonban az szükséges, hogy a kutatók megtalálják annak módját, miként tudnák elpusztítani az öregedő sejteket úgy, hogy közben a szomszédos egészséges sejteket megkíméljék.
Vizsgálatukban azt találták, hogy az öregedő sejtek – a ráksejtekhez hasonlóan – olyan faktorokat expresszálnak, melyek lehetővé teszik számukra, hogy ellenálljanak a programozott sejthalálnak, az apoptózisnak. Ennek ismeretében olyan hatóanyag kifejlesztését tűzték célul, melyek az öregedő sejteket célba véve azokban apoptózist indukálnak.
Az öregedő sejtek humán sejtkultúrájában tesztelt 46-féle szer közül 2 ígéretesnek tűnőt találtak: az egyik az onkológiai gyakorlatban használt dasatinib, a másik az antihisztamin és gyulladáscsökkentő hatással rendelkező quercetin. A két szer együttes alkalmazása hatásos apoptózist indukált az öregedő sejtekben.
A két szer kombinációja egérmodellekben szignifikánsan javította a kardiovaszkuláris funkciót és a terhelhetőséget, csökkentette az oszteoporózist, és drámai módon megnövelte az állatok élettartamát. A szerzők kiemelik, hogy egyes esetekben ez a hatás már egyetlen gyógyszeres kúrával elérhető volt.
A szenolitikumok egyetlen dózisa 5 napon belül javította az öregedő egerek kardiovaszkuláris funkcióját, és egy dózis hatására jelentősen javult a radioterápia következtében legyengült kísérleti állatok terhelhetősége. Fontos kiemelni, hogy a kedvező hatások legalább 7 hónapon keresztül fennmaradtak.
A felgyorsult öregedéssel jellemezhető állatok esetében azt tapasztalták, hogy a szenolitikumok rendszeres alkalmazása késleltette az öregedéssel összefüggő tünetek, a gerinc degeneratív eltéréseinek és az oszteoporózisnak a megjelenését.
Robbins professzor kiemeli, hogy kutatócsoportjuk a mostani eredményeket „az első nagy lépésnek” tekinti olyan gyógyszerek kifejlesztése felé, melyek meghosszabbítják az egészséges élettartamot embereknél és képesek lehetnek kontrollálni az életkorral összefüggő betegségeket.
Bár önmagában már mindkét szert engedélyezték humán alkalmazásra, a szerzők megjegyzik, hogy további vizsgálatokra van szükség annak meghatározására, hogy a kombináció adása biztonságos-e. Kiemelik, hogy a gyógyszereknek lehetnek mellékhatásaik, különösen hosszú távú alkalmazás mellett. „De optimisták vagyunk e tekintetben – mondja dr. Kirkland. − Ha az eredmények átvihetők a humán gyakorlatra is (ami ésszerű elvárásnak tűnik, mivel a tesztek egy részéhez humán sejteket használtunk), akkor ezzel a kezeléssel uralhatók lehetnek az öregedés hatásai, és jelentősen javulhatnak az emberek életkilátásai.”
