Emlőrák kezelés utáni biopszia
Aspirációs biopsziák gyakoriságát az emlőrákos beteg posztoperatív követése során az eltávolított daganat és a műtét fajtája határozza meg.
Az orvosi irodalomban alig találunk adatokat arra, hogy az invazív emlőrák ellátása utáni gondozás során milyen gyakran kell az érintett területről aspirációs biopsziát végezni.
Egy ezzel foglalkozó nagy vizsgálat eredményei a JAMA Surgery 2018. január 31.-i számában jelentek meg. A vizsgálatban résztvevő szenior szerző Dr. Henry Kuerer (University of Texas MD Anderson Cancer Center, Houston, Texas) szerint az eredmények alapvető üzenete a betegek felé az, hogy a biopsziák nem előírásszerűen történnek, hanem ritka kivételek. A houstoni kutatók 80369 idősebb (66 év fölötti) beteg adatait a Surveillance, Epidemiology and End Results (SEER) alapján nézték át, és 41510 fiatalabb (64 év alatt) beteg adatait gyűjtötték össze a MarketScan privát biztosítási adatbázisából. A betegek kezelése 200 és 2011 között történt, az adatokat 2017. március és október között értékelték, az átlagos követés 5,8 év, illetve 3,7 év volt. A SEER-Medicare kohorszban a betegek 59,2%-a masztektómián, 40,8%-a lumpektómián esett át, míg a MarkerScan csoport betegeinél 41,4%-ban masztektómia, 58,6%-ban lumpektómia történt.
Mint a szerzők kijelentették, ez volt az emlőrákos betegek kezelése után szükségessé váló biopsziák első nagy, népességi alapon történő, átfogó vizsgálata. A két kohorsz közül egyikben sem láttak összefüggést a biopsziák száma és a beteg életkora, az adjuváns kemoterápia, vagy az endokrin terápia között.
A primér emlőrák elsődleges műtétje történhet az emlő megtartásával (lumpektómiával), de tudni kell, hogy évente az esetek 0,2%-1,0%-ában a műtét és a sugárkezelés után is az emlőben kiújulás, vagy második tumor jöhet létre. Az ellenoldali emlő daganatának gyakorisága évente 0,6%.
A vizsgálatban feldolgozott betegeknek I-III. stádiumú emlőrákja volt, és vagy emlő-megtartó műtéten (kiegészítő sugárkezeléssel vagy anélkül), vagy egyoldali masztektómián estek át. Dr. Cheng-Har Yap (University of Malaysia, Kuala-Lumpur) szerkesztőségi hozzászólásában szintén ezt a két sebészeti lehetőséget emeli ki, és mint azt egy alapvető tanulmány már régebben megállapította, a két beavatkozáson átesett betegek 20 éves túlélése között nincs különbség, tehát bármelyik módszer használható (Fisher). A betegkövetésben kétségtelenül van különbség: a masztektómián átesetteknél elegendő évente egyszer (egyoldali) mammográfiát végeztetni a megmaradt emlőről, míg az emlőmegtartó műtét után évente egyszer kétoldali mammográfiát kell végeztetni.
Dr. Kuerer szerint sok beteg nagyon fél a később esetleg szükségessé váló biopsziától, illetve annak eredményétől, ezért inkább már kezdetben is a masztektómiát választja elsődleges ellátásként, holott akár egy emlő teljes eltávolítása, vagy akár csak részleges eltávolítása történt, mindenképpen egy életen át követni kell a beteget. Még kétoldali masztektómia után is előfordulnak helyi, vagy távoli kiújulások, tehát gondozni kell ezeket a betegeket is. A primér ellátás után 5 évvel az idősebb SEER-Medicare betegek 7,8%-ánál, a fiatalabb MarketScan betegek 10,4%-ánál volt szükség gyanús tünetek miatt biopsziára. Az új vizsgálat szerint az idősebb SEER-Medicare betegek 23,2%-ánál (9747-ből 2258 beteg), a fiatalabb MarketScan betegek 29,8%-ánál (4148 betegből 1239 beteg) igazolódott olyan daganatos jellegű elváltozás, ami miatt további onkológiai kezelésre volt szükség, azaz az esetek többségében benignus elváltozás igazolódott.
Az emlőmegtartásos műtéten átesett nőknél két lehetőség mutatkozik: vagy közeli sugárkezeléssel (brachyterápiával) kezelik a tumor helyén maradt volument, vagy sugárkezelik az egész emlőt (whole breast irradiation). Előbbi esetben a két betegcsoportban 24,0%-ban és 25,0%-ban volt a követés során biopsziára szükség, míg az utóbbi esetben csak 16,7%-ban, illetve 15,1%-ban kellett szövetmintát venni.
A betegek az emlőrák diagnózisát leginkább súlyos traumaként élik meg, és azonnal a masztektómia, vagy esetleg a kétoldali masztektómia mellett döntenek, holott a lokoregionális kiújulásoktól, vagy távoli metasztázisoktól (a további biopsziák szükségességétől) ezek a radikálisabb beavatkozások sem mentenek meg. Az adatok birtokában konzultálni szükséges a beteggel, lehetőleg még a primér ellátás előtt.
Forrás: Medscape Medical News > Oncology
