Gyermekkori inzulinszintek és mentális egészség

A cambridge-i egyetem kutatói több mint 10 ezer személytől származó minták alapján elemezték, hogy a gyermekkorban mérhető inzulinszintek és testtömegindex (BMI) miként függ össze a fiatal felnőttkorban fennálló pszichózis és depresszió előfordulásával.

Azt találták, hogy a gyermekkor középső szakaszában tartósan fennálló inzulinszint-emelkedés megnöveli a felnőttkori pszichózis kockázatát. Ezen túlmenően, a pubertás körüli magas BMI összefüggésbe hozható a felnőttkori depresszió kialakulásának valószínűségével, különösen lányoknál. A korreláció az esetleges befolyásoló tényezők figyelembe vételét követően is megőrizte érvényességét.

A JAMA Psychiatry cikkének szerzői felvetik, hogy a pszichés problémák első jelei már jóval a pszichózis vagy depresszió tüneteinek jelentkezése előtt megmutatkozhatnak, illetve felhívják a figyelmet arra, hogy a szomatikus és mentális betegségek között jóval bonyolultabb összefüggések állnak fenn, mint azt korábban feltételeztük. Ugyanakkor hangsúlyozzák azt is, hogy ezen rizikófaktorok mellett számos genetikai és környezeti tényező befolyásolja a betegségek kialakulását. És arra is felhívják a figyelmet, hogy pusztán a gyermekkorban fennálló testi tényezők alapján nem jelezhető előre, hogy egy adott személy milyen eséllyel számíthat mentális betegség kialakulására felnőttkorban.

A szerzők azt javasolják, hogy az orvosok végezzék el a pszichózis vagy depresszió tüneteivel jelentkező fiatal felnőttek alapos fizikális vizsgálatát, így mód nyílik a mentális betegség korai jeleinek felismerésére és korai kezelésére. Jól ismert tény, hogy a depressziós vagy pszichotikus betegek életkilátásai akár 20 évvel is rövidebbek lehetnek, mint az átlagpopulációé, és ennek egyik oka lehet, hogy a cukorbetegség vagy elhízás e mentális zavarok esetén az átlagosnál gyakrabban fordul elő.

Bár a felnőttkori pszichózisról és depresszióról eddig is tudtuk, hogy nagyobb arányban társul hozzá diabétesz és obezitás, mint az átlagnépességben, ezt gyakran a mentális zavar tünetének tulajdonítják.

„A korábban elterjedt általános vélekedés szerint a pszichózisban vagy depresszióban szenvedő betegek hajlamosabbak arra, hogy ne étkezzenek egészségesen és ne mozogjanak eleget, így aztán a nem kielégítő fizikális állapot magának a betegségnek vagy a kezelésének a következménye – mondja a közlemény első szerzője, dr. Benjamin Perry pszichiáter. – Összességében logikusnak tűnik, hogy probléma forrása maga a mentális betegség. Azonban nem feltétlenül ez a helyzet, hisz vannak olyan betegek, ahol éppen fordított az összefüggés. Ebből adódik a következtetés, hogy a gyermekkori testi betegségek a felnőttkori pszichózis és depresszió kockázati tényezőjeként hathatnak közre.”

Az Avon Longitudinal Study of Parents and Children (ALSPAC) reprezentatív szülészeti adatbázis elemzése alapján kiderült, hogy az inzulinszintek már gyermekkorban, jóval a pszichózis jelentkezése előtt megemelkednek, ami felveti azt a lehetőséget, hogy a felnőttkorban pszichózissal diagnosztizált betegek némelyikénél eredendő hajlam áll fenn diabétesz kialakulására. A résztvevők körülbelül 75%-ánál az inzulinszint normális volt, 15–18%-uknál a serdülőkor során fokozatosan emelkedett, míg 3%-uknál viszonylag magas inzulinszinteket mértek. Ez utóbbi csoportban nagyobb valószínűsége volt a felnőttkori pszichózis előfordulásának, mint az átlagos inzulinszinttel jellemezhető csoportban.

A szerzők ugyanakkor nem látták bizonyítottnak, hogy a gyermek- vagy serdülőkorban tartósan magas BMI szignifikánsan fokozná a felnőttkori depresszió kockázatát, inkább azt valószínűsítik, hogy a pubertáskor körül az emelkedett BMI irányába ható rizikófaktorok némelyike befolyásolhatja a felnőttkori depresszió kialakulásának valószínűségét is.

A szerzők következő vizsgálatukban azt szeretnék tisztázni, hogy a tartósan emelkedett gyermekkori inzulinszint miért fokozza a felnőttkori pszichózis rizikóját, illetve a pubertáskor táján mért emelkedett BMI miért jelent kockázatot a felnőttkori depresszió szempontjából.