A fiatalkori depresszió és későbbi betegségek
Egy új kutatás szerint a gyermekkori és serdülőkori depresszió esetén drámaian növekszik a korai halál, vagy a későbbi élet során bekövetkező betegségek kockázata.
Korábban már számos vizsgálatban igazolták a depresszió és az egyéb betegségek együttes előfordulását, de ezen vizsgálatok legtöbbje felnőtteken történt és csak néhány más betegségre koncentrált. Mivel az élet korai szakaszának történései jelentős befolyással vannak az élet későbbi szakaszában bekövetkező eseményekre, a JAMA Psychiatry decemberi számában megjelent vizsgálatban a gyermek- és serdülőkori depresszió és a későbbi egészségi folyamatok összefüggéseit vizsgálták. A fiatalok depressziója a későbbi életben keletkező 66 betegség kockázatát emeli meg jelentősen. Legjelentősebb az önpusztítás kockázatának növekedése: ez 14-szer magasabb azoknál, akik gyermek-, vagy serdülőkorban depressziósak voltak – azokhoz képest, akiknél ez nem jelentkezett. Nyolcszorosára növekszik az alvászavarok kockázata, hatszorosára növekszik a vírusos hepatitis kockázata, és nagyjából négyszer több 2-es típusú diabetes jelenik meg. Mindent összevetve a fiatal korban depressziós személynél kb. hatszor gyakrabban következik be korai halál, mint az az átlagos népességben várható lenne.
Dr. Sarah Bergen (Karolinska Institutet, Stockholm) és munkatársai a svéd nemzeti regiszterből 1982 és 1996 között született 1,487,964 személy életét követték 2013-ig. Közülük 37,185 személynél (2,5%) állították fel 5 és 19 éves koruk között egy, vagy több alkalommal a depresszió diagnózisát (67,4%-uk leány volt). Az esetek több mint felében (60%-ban) a depresszió először a fiatalok 17 és 19 éves kora között jelentkezett.
Az elemzés során 69 testi betegség előfordulását vizsgálták, melyeket 14 kategóriába soroltak: fertőzések, immun-működési zavarok, autoimmun betegségek, endokrin- és anyagcser betegségek, idegrendszeri betegségek, szem-betegségek, a keringési rendszer betegségei, légzőszervi betegségek, emésztőszervi betegségek, a vázizomrendszer és a kötőszövetek betegségei, a genitourináris rendszer betegségei, terhesség alatti és perinatális betegségek, balesetek. A halálozás szerint három csoportot vizsgáltak: szándékos öncsonkítás miatti halál, külső okokból történő halál, ill. természetes okokból történő halál.
A követés során észlelt pszichiátriai társbetegségeket a következőképpen kategorizálták: anyaghasználati problémák („substance use disorders” = SUD), szorongásos zavarok, korábbi megjelenésű zavarok (figyelemhiányos-hiperaktivitási zavar (ADHD), autizmus spektrum zavarok (ASD), intellektuális fogyatékosság), valamint későbbi indulású zavarok (mánia, bipoláris zavarok, skizoaffektív zavarok, skizofrénia).
A komorbid pszichiátriai zavarok depressziós fiataloknál jóval gyakoribbak, mint az átlag népességben: ADHD 20,3% vs 2,6%, SUD-ok: 21,3% vs 4,4%, szorongásos zavarok: 45,8% vs 4,6%. A követés időszaka alatt a depressziós fiatalok 1%-a, a nem depressziósok csak 0,4%-a halt meg. A halál leggyakoribb oka a depressziósoknál a szándékos öngyilkosság volt, melyet a külső okokból történő halálozás követett, a depresszió nélküli személyeknél a halál oka külső- vagy természetes volt. Mintegy hatszor annyi volt a halálozás kockázata a fiatalkori depressziósok között mindkét nemben, mint a nem depressziós között (HR: 5,9, 95%CI 5,3-6,6). Legmagasabb az öngyilkosság kockázata volt (HR: 14,6, 95%CI 12,6-16,9), melyet az egyéb külső okból bekövetkezett halál követett (HR: 3,7, 95%CI 3,0-4,6), végül a természetes halál következett a sorban (HR: 2,1, 85%CI 1,6-2,9). Nőknél a depresszió és az önpusztítás összefüggése különösen magas volt (HR: 14,4, 95%CI 13,8-15,1), de magas volt az alvászavarok (HR: 8,1, 85%CI 7,6-8,7), valamint a vírusos hepatitis (HR: 6,1, 95%CI 5,4-6,8) előfordulása is. Bergen szerint a vizsgálat nem igazolta, hogy a fiatalkori depresszió okozta volna a későbbi következményeket, de rámutatott egy összefüggésre, melynek sokféle magyarázata lehet. Lehet, hogy genetikai vagy környezeti tényezők vezetnek mindkét eltéréshez (a fiatalkori depresszióhoz és a későbbi betegségekhez egyaránt). Lehet, hogy a depresszió hatással van a későbbi egészségkárosodást okozó biológiai mechanizmusokra, de az is lehet, hogy a depresszió növeli a későbbi betegségekhez vezető rossz viselkedési, életviteli formákat.
Dr. Gabielle A. Carlson (Stony Brook, New York) kommentárjában kifejtette, nem meglepő, hogy sok betegség összefüggést mutat a korábbi depresszióval. Prof. Carlson, aki az American Academy of Child and Adolescent Psychiatrists társaság elnöke szerint a vizsgálat különleges abból a szempontból, hogy a jelenleg nem beteg gyermekek és a későbbi betegségeik között keresi a kapcsolatot. A korai életkorban jelentkező depresszió a későbbiekben jelentkező nehézségek kockázatát hordozza magában.
Források:
