Használjanak-e a doktorok több placebót?
Hatóanyagot nem tartalmazó készítményt vagy hatástalan beavatkozást időnként minden orvos alkalmaz, tudatosan vagy véletlenül. A sokszor látványos placebohatás hátterét ma élénken kutatják, és egyesek a mindennapi gyakorlatban is szerepet szánnak az imitált gyógyításnak.
A gyógyításban vannak olyan helyzetek, amikor placebo adására feltétlenül szükség van. Új terápiás beavatkozások, gyógyszerek megfelelően kontrollált vizsgálatához legtöbbször adni kell a hatásosnak remélt új gyógyszerrel szemben a vele azonosnak látszó placebót is egy másik, véletlenszerű sorsolással kijelölt betegcsoportnak, s az igazi hatóanyag és az utánzat hatásának különbségéből lehet következtetni a klinikai gyakorlatba bevezetni kívánt készítmény tényleges gyógyhatására.
A placebokontrollos tanulmányok legtöbbször súlyos betegségek esetében is igazolnak valamilyen mértékű kedvező placebohatást, és csak az effektus ezt meghaladó részét lehet a hatóanyagnak tulajdonítani. A placebohatás mechanizmusa egyértelműen nem tisztázott. Sokan úgy vélik, hogy az ilyen kezelésben részesülők hite, reményteli gyógyulni akarása tükröződik benne.
Arra sok tapasztalat utal, hogy az a mód, ahogy az orvos a placebót alkalmazza, igen nagy szerepet játszik az eljárás hatásosságában. A doktor viselkedése a hatás szempontjából kulcsfontosságú: minden szó vagy szünet, gesztus megszabhatja, befolyásolhatja a placebokezelés eredményességét” – hangsúlyozza Ted Kaptchuk, a Harvard University professzora, a kérdés szakértője. Valódi hatóanyag hiányában az egyik lehetőség az, hogy itt a lélek gyógyítja a testet. A pszichológiai hatásmechanizmust sok szakértő úgy magyarázza, hogy a lélektani tényezők lehetővé teszik a test objektív, immunológiai és egyéb mechanizmusainak jobb érvényesülését.
Különböző eredetű fájdalmak kezelésére sok szakorvos ad placebót, és bizonyos mértékig hatásos az ilyen terápia. Már évek óta vannak olyan magyarázatok, hogy a gyógyhatású fájdalomcsillapító placebo hatása az opioidreceptorok útján jelenik meg az agyban elválasztódó „endogén morfinok”, azaz endorfinok közvetítésével.
Különböző testületek által végzett fölmérések mindenesetre bizonyították, hogy az angolszász orvosok vallomása szerint valamikor orvosi tevékenysége során a klinikusok 97%-a élt valamilyen formában a placeboterápiával. Ennek alapján aligha kell tovább taglalni az efféle kezelések létjogosultságát. A hatás magyarázatának keresése, az optimális alkalmazás megfogalmazása azonban még sok munkát igényel.
