Hogyan választunk parfümöt?

Régebbi emlékek előhívására ugyanúgy képesek-e az illatok, mint a többi érzékszervi inger? A kérdés – Proust-jelenségnek elnevezve – legalább azóta izgatja az idegkutatókat, amióta Marcel Proust regénye – Az eltűnt idő nyomában – a múlt század első évtizedeiben megjelent. A regényben az elbeszélő egy sütemény illatát megérezve régi gyermekkori emlékképe nyomán különös hangulatba kerül, a Proust-jelenségnek elnevezett szagmemória-fenomén pedig 1984-ben már némi tudományos bizonyítást is nyert: ekkor mutatták ki a Duke Egyetem pszichológusai, hogy szagemlékeink ritkábban jutnak eszünkbe, mint a többi érzékszervi modalitás által létrehozott emlék (Olfactory cuing of autobiographical memory; Am J Psychol). A további munka során kiterjedt a jelenség bizonyítása: kiderült, hogy azok az autobiografikus emlékek, amik szaginger hatására jönnek elő, nagyobb eséllyel a gyerekkorunkból, míg a vizuális ingerek hatására feléledő emlékek inkább a serdülő és fiatal felnőttkorból származnak (Long live Proust: the odour-cued autobiographical memory bump; Cognition).

Mint arról Katherine Whitcroft fej–nyaki sebész és szagfilozófus az aeon című tudományos-ismeretterjesztő portálon beszámol (Scents and sensibility), a Proust-jelenség kutatása az új évezredben a funkcionális képalkotás révén igencsak meglódult. 2009-ben pl. a Weizmann Institute of Science kutatói kimutatták: a bal hippokampusz aktiválódik, amikor szagmemória jön létre, azonban nem jön ingerületbe más, pl. hangmemória kialakulásakor (a hippokampusz a memóriakialakítás helye, roncsolódása esetén nem alakul ki új emlék). Evolúciós perspektívából, teszi hozzá Whitcroft, ennek van is értelme, mivel hasznos, ha a kisgyermek hamar megtanulja, mi ehető és mi nem (az alapízeken kívül az étel ízét valójában annak szaga adja).

Miután felfedezték, hogy a szagoknak speciális viszonya van az érzelmi élet szabályozásában közreműködő amygdalával is (az egyéb érzékszervi ingerület a cerebrális cortex felé áthalad a talamuszon az amygdala előtt, a szagingerek a talamuszt elkerülve közvetlenül az amygdalába jutnak), új kérdésként felmerült: befolyásolják-e a szagok tudat alatt az érzelmi állapotunkat? Mint kiderült, a szaglási diszfunkcióval rendelkező egyének mintegy egyharmadában legalább enyhe fokú depresszió kialakul, továbbá ennek fordítottja is igaz: depresszióban gyakori a szaglás károsodása (a kellemetlen szagok még kellemetlenebbnek, a kellemes szagok kevésbé kellemesnek tűnnek). A hedonikus szagpercepció negatív irányba tolódásának hátterében a szagingerek módosult idegi feldolgozása áll: olfaktorikus EKG-vel kimutatták, hogy a depressziósok és szomorú filmet néző egészségesek esetében csökkent az olfaktorikus ingerületfeldolgozás (Sad man's nose: Emotion induction and olfactory perception; Emotion). Ráadásul nemcsak funkcionális, de szervi eltérést is ki lehetett mutatni: a depresszióban szenvedőkben szignifikánsan kisebb a bulbus olfactorius mérete, és míg a depresszió ellenes kezeléssel a szaglófunkció javul, a bulbus olfactorius mérete általában nem áll helyre (Reduced olfactory bulb volume and olfactory sensitivity in patients with acute major depression; Neuroscience).

A szaglás egyéb olyan neuropszichiátriai kórképekben is romolhat, amelyekben zavarodott az érzelmi szabályozás, így pl. autizmusban és szkizofréniában. Sőt úgy tűnik, hogy szkizofréniában a szagingerületek feldolgozásának zavara egyenesen előrejelzi a betegség progresszióját (Olfaction in the psychosis prodrome: Electrophysiological and behavioral measures of odor detection; International Journal of Psychophysiology).

Az érzelmi élet kiemelt fontosságú területe a párválasztás és a szexuális vonzás/vonzódás. Svájci kutatók már 1995-ben felfedezték, hogy a nők azoknak a férfiaknak a testszagát preferálják, akiknek immunrendszere, ezen belül konkrétan HLA-profilja különbözik az övéktől, tavaly pedig azt bizonyították be, hogy HLA-profil különbözősége összefügg a szexuális elégedettséggel is (Influence of HLA on human partnership and sexual satisfaction; Scientific Reports). HLA-genotípusunk egyébként tudat alatt illatanyag-vásárlási szokásainkat is befolyásolja. A Max Planck Institute of Evolutionary Biology genetikusai kimutatták, hogy HLA-genotípusunk és szagpreferenciánk összefügg: olyan parfümöt választunk magunknak (partnerünknek nem), ami kiemeli a „genetikai illatunkat”. A kutatók elvégezték 137 személy HLA-genotipizálását, akiknek a továbbiakban 36 féle illatanyagot kellett osztályozniuk annak alapján, hogy mennyire szeretnék az adott szagot magukon, illetve partnerükön érezni. Mint kiderült, a HLA-genotípus és a „saját magamon szívesen szagolnám” között szignifikáns a korreláció; a partner illatszerének óhajtott szaga és a HLA-genotípus között nem sikerült összefüggést kimutatni. A kutatók megjegyzik: mindez azt bizonyíthatja, hogy a parfümök legalább 5 ezer éves evolúciójuk során arra szelektálódtak, hogy felerősítsék a személy immungenetikájából következő szagát (Evidence for MHC-correlated perfume preferences in humans; Behavioral Ecology).