Ígéretes módszer az emlőrák progressziójának megelőzésére

Az orvosok mindent megtesznek, hogy megállapítsák, hogy melyik emlőrák válik majd agresszívvé, életveszélyessé – ennek ismerete erősen befolyásolja a kezelést. Most a Scripps Intézet (La Jolla, Kalifornia, USA) kutatócsoportja azonosított egy olyan mechanizmust, amelynek révén a mitokondriumok szabályozzák a tumorok agresszivitását. Eredményeik alapján kidolgoztak egy olyan egyszerű kezelést, amely egerekben gátolja a rák progresszióját és meghosszabbítja az életet.

A kutatócsoport, amely eredményeit a The Journal of Clinical Investigation február 15-i online kiadásában tette közzé, azt reméli, hogy gyorsan belefoghatnak a humán klinikai vizsgálatokba is olyan gyógyszereket használva, amelyeket más betegségekben már alkalmaznak.

Brunhilde Felding-Habermann professzor laboratóriuma a rákkal foglalkozik, elsősorban azokkal a mechanizmusokkal, amelyek a metasztázisok kialakulását szabályozzák, a rák elterjedését kialakulási helyéről a test távoli szerveibe.

Korábbi vizsgálatok azt jelezték, hogy a mitokondriumok DNS-ének mutációi erőteljesen befolyásolják, hogy agresszívvé válik-e egy daganat. Ennek mechanizmusa azonban nem volt világos.

„Mi egy specifikus fehérjekomplexet akartunk vizsgálni, a mitokondriális komplex I-et, amelynek kritikus szerepe van a sejtlégzés során termelődő energia mennyiségének meghatározásában” – mondta Antonio F. Santidrian, a vizsgálat első szerzője, Felding-Habermann laboratóriumának munkatársa. Ehhez összefogtak a szintén a Scripps Intézetben dolgozó Takao Yagi csoportjával, akik a komplex I kutatásának vezető szakértői, és különleges reagensekkel látták el a kutatócsoportot. Ezek felhasználásával a kutatók felfedezték, hogy a komplex I által szabályozott alapvető metabolikus kofaktorok – a nikotinamid-adenin dinukleotid (NAD+) és a NADH, amely ennek egy elektronnal kibővült formája – egyensúlya felborult az agresszív emlőrák sejtekben.

A kutatócsoport úgy folytatta vizsgálatait, hogy egy élesztőgomba sejt génjét illesztették be a ráksejtekbe, amelynek hatására megnőtt a NAD+ szintje. Így akarták megtudni, hogy a NAD+ és a NADH egyensúlya döntő fontosságú-e a tumorsejt viselkedésének meghatározásában. A kutatók meglepetésére az egyensúly-eltolódás hatására a daganatsejtek kevésbé agresszívek lettek.

„Ez igazán örömteli pillanat volt számomra” – mondta Santidrian. De a még izgalmasabb pillanatok még csak ezután következtek, tette hozzá.

Hogy igazolják és kibővítsék a kezdeti eredményeket, a kutatócsoport megváltoztatta a NAD+ termelődésével kapcsolatos géneket. Az így létrejött NAD+/NADH egyensúly-eltolódás ismét azt eredményezte, hogy a NAD+ túlsúly hatására kevésbé agresszívek lettek a tumorok, míg a NADH túlsúly eredményeként agresszívebbeké váltak.

Logikusan adódott a következő lépés: olyan egyszerű módszert kerestek, amellyel terápiásan növelni lehet a NAD+ koncentrációját. Megnézték, mi történik akkor, ha az emlőrákos egereket nikotinamiddal dúsított vízzel itatják. (A nikotinamid a NAD+ prekurzora.) Azt találták, hogy ennek hatására a daganat fejlődése drámaian lelassult, és az egerek tovább éltek.

„Különböző stádiumú rákban szenvedő állati modellekben láthattuk, hogy tulajdonképpen meg tudjuk előzni a betegség progresszióját” – mondta Felding-Habermann.

Jelenleg a kutatócsoport a humán vizsgálatokra készül, hogy megtudják, hogy a nikotinamidnak vagy más NAD+ prekurzoroknak hasonlóan impresszionáló hatása van-e emberben is. Mivel más célokra, például koleszterincsökkentésre már alkalmaznak a gyógyításban NAD+ prekurzorokat, egyszerűbb lesz engedélyeztetni a klinikai vizsgálatokat, mint a szokásos esetekben.

„Ez nem egy teljesen új kezelés, amelynek ellenőrizni kell a toxicitását és a mellékhatásait” – mondta Felding-Habermann. „És azt is tudjuk, hogy a prekurzorok szájon át könnyen bejuttathatók a szervezetbe.”

Ha a NAD+/NADH arány manipulálásának emberben is ugyanaz a hatása, mint az egérben, akkor ez az eredmény nagyon jelentős lenne. Ez a kezelés nagyon hasznos lenne azoknak, akikben fennáll az agresszív emlőrák kockázata, és kiegészítő kezelés lehetne a kemo- és a radioterápia mellett. Sőt, talán preventív terápiaként is használható lehetne olyan nőkben, akiknek családjában emlőrák fordult elő.

Forrás: Science Daily