Imiquimod-krém basalioma kezelésére

A bazálsejtes carcinoma (BCC, basal cell carcinoma) vagy basalioma a leggyakoribb humán tumortípus, a bőrdaganatok egyik formája. A népesség öregedésével párhuzamosan riasztó mértékben, akár évente 10 százalékkal is emelkedhet a betegség előfordulási aránya. Ennek fényében mind a betegek, mind az orvosok részéről mind nagyobb igény mutatkozik egyszerű és hatásos kezelési módszerekre. A Cancer Research UK által szponzorált, most nyilvánosságra hozott vizsgálat szerint a helyileg alkalmazott imiquimod-tartalmú krém hatásos lehet a kis kockázatú BCC léziók terápiájában.

Jelenleg a BCC kezelésének gold standardja a kimetszés vagy Mohs-műtét; mindkét beavatkozás bőrgyógyász vagy plasztikai sebész közreműködését igényli. A többnyire kis kockázatú esetek azonban elvonják az anyagi és személyi forrásokat az azokra jobban rászoruló súlyos és bonyolult esetektől. A források felszabadítása és átcsoportosítása érdekében jelenleg is folyik alternatív módszerek keresése a BCC terápiájában, melyek többségét a háziorvosok is tudják alkalmazni. Az egyik ilyen lehetőség az imiquimod, egy helyileg alkalmazott krém, mely a szervezet immunműködésének mozgósításával fejti ki hatásait.

Egy korábbi vizsgálatban már tesztelték az imiquimod hatásosságát BCC eseteiben, majd a véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat lezárást követő kiterjesztett vizsgálati periódusban a kezelés után három éven át követték nyomon a betegeket. Az első vizsgálatban 83,6 százalékban adták meg az imiquimod sikerességi arányát, szemben a hagyományos műtéttel elérhető 98,4 százalékkal. Az ezt követő kétéves utánkövetés során a kedvező 5 éves kimenetel aránya az imiquimoddal kezelt betegek körében 82,5 százalék, a műtéten átesett betegek csoportjában 97,7 százalék volt.

„Öt év elteltével a helyi imiquimod abszolút válaszaránya 83 százaléknak adódott, ami bár egyértelműen elmarad a kis kockázatú BCC-ben végzett excízióval elérhető 98 százaléktól, még mindig klinikailag hasznos terápiaként azonosítja az imiquimodot. Utóbbi előnye, hogy a krém az alapellátás körülményei között is alkalmazható, illetve hogy a betegek egy része a krémet részesíti előnyben a sebészeti beavatkozással szemben – állítja dr. Hywel C. Williams, a nottinghami egyetem dermatoepidemiológusa. − Ha valaki azt mondja nekem 15 évvel ezelőtt, hogy a kis kockázatú felületes és noduláris BCC-t olyan krémmel fogjuk kezelni, mely a lokális immunválasz serkentése útján hat, faképnél hagytam volna az illetőt. Mára azonban ez már valósággá vált.”

Az orvosokat aggasztja az a tény, hogy a műtét helyett alkalmazott helyi kezelés az úgynevezett „tengeralattjáró léziók” veszélyének teheti ki a betegeket, melyek akkor alakulnak ki, amikor a felületes rákos léziót láthatólag már sikerrel kezeltük. A 3 éves utánkövetés, illetve az 5 éves kiterjesztett vizsgálat eredményei azonban azt jelzik, hogy amennyiben az imiquimod-terápia az első évben sikeres, a BCC kiújulása valószínűtlen. „Az imiquimod terápiás kudarca többségében a kezelés első évében jelentkezik, ami egyben azt is jelenti, hogy amennyiben sikerült immunválaszt kiváltani, akkor ez a válasz tartósan fennmarad – emeli ki a vizsgálat vezetője. − A BCC-vel kapcsolatban eddig kevés véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat történt, ami meglehetősen furcsa annak fényében, milyen gyakori humán tumorról van szó. És e vizsgálatok között is alig akadt olyan, melyekben 5 éven át követték nyomon a betegeket, noha e kezelések esetében ez rendkívül fontos, hiszen az olyan kezelések, mint például a fotodinámiás terápia, tövid távon elfogadható eredményeket adnak ugyan, de hosszabb nyomonkövetés kapcsán egyre gyakoribb a recidíva.”

A vizsgálat vezetője azt tartja legfontosabb eredményüknek, hogy sikerült pontosan felmérni a 3 és 5 éves tumormentesség arányát imiquimod krém vs. műtét mellett, mely információk alapján a beteg és az orvos közös döntést hozhat a választandó kezelési módról.