Keringő tumor-DNS a tüdőrák követésére

Napjaink fejlett technológiájának köszönhetően lassan már rutinszerűvé válik a rosszindulatú daganatok DNS szekvenálása, melynek segítségével személyre szabott követés és terápia válik lehetővé. A forradalmi áttörést jelentő folyadékbiopszia módszere lehetőséget nyújt arra, hogy az invazív sebészi mintavétel helyett a beteg véréből nyert mintából tumor-DNS fragmentumokat (circulating tumor DNA/ctDNS) azonosítsunk és ezeket használjuk fel a betegség diagnosztizálásához, jellegének meghatározásához és az egyénnek legmegfelelőbb terápiás lehetőségek tervezéséhez. A ma elfogadott elmélet szerint a ctDNS az elhaló tumorsejtekből kerül a keringésbe, így egy egyszerű vérvétellel ugyanolyan értékű információhoz juthatunk, mint a hagyományosnak számító szövetbiposziás vizsgálattal.

Abbosh és munkacsoportja a TRACERx tanulmányon alapuló kutatásukról a Nature folyóiratban számoltak be. Munkájukban a nem kissejtes tüdőrák (non small cell lung cancer/NSCLC) beható molekuláris vizsgálatait végezték a keringő tumor-DNS-ek analízisével. A vizsgálat 100 korai NSCLC-ben szenvedő, sebészi beavatkozáson átesett beteg bevonásával készült. A műtét során nyert szövetmintákból szekvenálták a tumorok fehérjét kódoló régióit, és ezzel párhuzamosan az egészséges szöveteket is szekvenáltak. A kontroll és tumoros szövet közötti különbségek elemzésekor elsősorban az egyedi nukleotid variánsok (single nucleotide variants/SNV) azonosítását célozták meg. Ezek segítségével alakítottak ki minden esetben egy egyedi, az adott páciensre jellemző specifikus tumorprofilt, mely a későbbiekben alapul szolgált a személyre szabott vérteszthez. Az eredmények jelentőségét az is fokozza, hogy a ctDNS mennyisége a vérben igen elenyésző, sokszor 1%-nál is kevesebb, különösen a betegség korai stádiumában.

A munkacsoport egyénenként 10-32 SNV vizsgálatával 96 betegnél tudott egy átfogó térképet készíteni az adott tumorról. A leginformatívabb SNV-k a daganat korai fázisában azonosított ún. klonális SNV-k voltak, ezek ugyanis még nem mutattak a daganatokra jellemző, olyan fokú heterogenitást, mely a daganatfejlődés későbbi szakaszában alakul ki (amikor ún. szubklonális SNV-k jönnek létre). A kutatócsoportnak a fenti technikát alkalmazva ctDNS alapján 24 beteg esetében nyílt lehetősége a sebészi beavatkozás utáni nyomonkövetésre. Közülük 14 esetben sikerült ctDNS alapján kimutatniuk a terápiarezisztenciát és a kiújulást, méghozzá a CT-vel való kimutathatóság előtt átlagosan 70 nappal (4 beteg esetén ez 180, 1 betegnél pedig 346 nappal). A tumor méretének növekedése és az SNV mutációk megszaporodása közötti felismert összefüggés alapján a minták SNV-i alapján előre becsülhető volt a tumor méretében bekövetkező változás. A tanulmány hátrányai között említhető, hogy a ctDNS-ek vizsgálatával egy időben nem végezték el a keringő fehérjebiomarkerek vizsgálatát (melyek szintén detektálhatóak szérumból), mely tesztelés eredménye összevethető lett volna a keringő tumor-DNS mintázattal.

Az ismertetett módszer előnye, hogy minimálisan invazív, ezért könnyebben kivitelezhető és kevésbé kényelmetlen a betegnek. Segítségével a tumor heterogenitása és dinamikája folyamatosan nyomonkövethető, hiszen nincs szükség folyamatos biopsziás mintavételre a tumor stádiumának megállapításához. A rosszindulatú daganatok folyamatosan változó összetételének, az újabb és újabb mutációknak a kimutatása lehetővé teheti a mielőbbi, célzott és személyre szabott kezelés megtervezését. Mindezek ellenére a folyadékbiopsziából végzett ctDNS vizsgálat még távol van attól, hogy rutinná válljon, és nem csak az ára miatt. Az is egyértelmű, hogy a technika még nem minden esetben kellően érzékeny a daganatok mechanizmusának pontos nyomonkövetésére, A vizsgálat költséghatékonnyá tétele mellett fontos lenne a vizsgálat idejének lerövidítése is..

Minden hátrányával együtt elmondható, hogy a keringő tumor-DNS vizsgálat hatalmas előrelépést jelenthet a betegágy melletti diagnosztikában és nagyon biztató lehetőséget rejt magában a személyre szabott daganatkezelésben.

Forrsá: BMC Medicine