Kiderült, hogy egyes gyerekek miért tévéznek többet

 Az angol szerzők az Infancy című lapban megjelent cikkükben azt írják, hogy a 10 hónapos korban bizonyos agyi válaszreakciók alapján előre jelezhető, hogy a csecsemő hat hónappal később élvezni fogja-e a tévében mutatott, gyorsan változó képsorokat. A kutatók mostani tapasztalataikat fontos érvnek tekintik a korai tévézésről folytatott vitában.

A vizsgálat vezetője, dr. Teodora Glinga így fogalmaz: „A babát és kisgyermeket körülvevő szenzoros környezet valóban komplex, ám a csecsemő életében az első jelentősebb fejlődési mérföldkövei közül az az egyik, hogy mennyire képes figyelmét egy dologra összpontosítani., Már akkor is igen nagy egyéni különbségek állnak fenn környezetük felfedezésének módjában illetve az új látási és hallási ingerek érzékelésében, mielőtt képesek lennének kérdéseket megfogalmazni". A szerzők arra keresték a választ, miért annyira különbözőek a csecsemők módszerei új vizuális stimulusok keresésére – miért különbözik az, ahogyan megragadják a figyelmüket a fényes tárgyak, az élénk színek vagy éppen a televízió képernyőjén állandóan változó képek. Különféle teóriák születtek az egyéni különbségek magyarázatára, az egyik szerint a környezet ingerei iránt kevésbé érzékeny csecsemők kevesebb stimulust keresnek, mások az információfeldolgozás eltérő sebességére vezetik vissza a különbségeket: a gyorsabb információfeldolgozásra képes csecsemők gyakrabban igényelhetnek új ingereket. A szerzők vizsgálata egy harmadik hipotézist látszik alátámasztani, eszerint az újdonságok iránti preferencia késztet egyes csecsemőket a változatosabb stimulusok keresésére.

A szerzők 10 hónapos csecsemőknél végzett EEG-monitorozással vizsgálták az agyi aktivitást, miközben a babáknak többször egymás után 40 másodperc hosszúságú klipet mutattak a Fantasia című Disney-filmből. Azt elemezték, miként változnak az agyi hullámok a film vetítésének véletlenszerű megszakítására.

„A videófelvétel nézése közben regisztrált EEG-hullámok arra utaltak, hogy a csecsemők új információkra tettek szert a film tartalmából. Azt vártuk, hogy amint az ismétlések során a felvétel veszít újszerűségéből, ezért már kevésbé köti le a figyelmet, így a csecsemő inkább a kezelőgombokat kezdi tanulmányozni. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy a csecsemők némelyike már akkor elkezdett másra figyelni, amikor az EEG-hullámok tanúsága szerint még új információkat gyűjtött a videóból, míg más csecsemők figyelmét még akkor is teljesen lekötötte a videó, amikor az EEG-hullámok szerint az már nem sok új információt nyújtott számára.”

A szülőket és gondozókat is bevonták a vizsgálatba: arra kérték őket, hogy töltsenek ki kérdőívet a babák szenzoros viselkedésmintáiról, ezen belül arról, hogy a csecsemő élvezettel figyeli-e a tévé képernyőjén gyorsan változó, élénk színű képsorokat. Majd hat hónap elteltével a szülők másodszor is kitöltöttek egy hasonló kérdőívet.

A szerzők vizsgálatuk érdekes tapasztalataként említik, hogy a 10 hónapos korban regisztrált agyi válaszok alapján kielégítő pontossággal előre jelezhető volt, hogy hat hónap elteltével mely csecsemők fogják élvezni a televízió képernyőjén gyorsan változó képsorokat. „Ezek a megfigyelések fontos érvek lehetnek a korai tévénézéssel kapcsolatban folyamatosan zajló viták során, mivel arra utalnak, hogy a gyermek temperamentuma is befolyásolhatja a tévézési expozíció terén fennálló egyéni különbségeket. Nem valószínű, hogy az észlelt különbségek azzal lennének magyarázhatók, hogy adott csecsemőt egyébként is korán a tévé elé ültették a szülei, hiszen a szülők bevallása szerint a 10 hónapos gyermekeknek csak nagyon kis része tévézett otthonában.

A szerzők szerint mostani vizsgálatuk alapvető információkkal járul hozzá a gyermekek tanulási és kognitív fejlődésének megértéséhez, hiszen úgy tűnik, hogy a különböző gyermekek számára más-más környezet a legelőnyösebb a tanulási folyamathoz. Ily módon a mostani adatok alapján egyedileg lehet kialakítani az adott gyermek számára leginkább megfelelő tanulási környezetet.