Kísérletes immunterápia a melanóma kezelésében
Az IMC-20D7S jelű kísérletes immunterápia biztonságos, a betegek jól tolerálják, és némi klinikai aktivitást mutatott előrehaladott melanóma eseteiben – ezt jelezték az első humán fázis I vizsgálat eredményei.
- Az EMA és az FDA által engedélyezett PD-1- és PD-L1-blokkolók jövőbeli indikációi és piaci helyzete
- A melanoma korai felismerését javító prevenciós program szükségessége hazánkban az epidemiológiai adatok tükrében
- Immunterápiák pszichológiai vonatkozásai a melanoma komplex és multidiszciplináris kezelésében
- Hogyan válasszunk megfelelő szert? Új kérdések az áttétes melanoma kezelésében
Bár az immunterápia az előrehaladott melanóma egyes eseteiben igen jelentősen javítja a kimeneteleket, a tumorok jelentős része nem reagál a jelenleg alkalmazott kezelésekre, míg más esetekben a daganat előbb reagál a terápiára, majd később rezisztenssé válik azzal szemben.
„Ebben a vizsgálatban egy új melanóma-ellenes immunterápia [IMC-20D7S] biztonságosságát és korai klinikai aktivitását elemeztük” – magyarázza a vizsgálat vezetője, dr. Jedd D. Wolchok, aki azzal folytatja, hogy az IMC-20D7S egy terápiás antitest, mely a melanómasejtek TYRP1 jelű molekulájához kapcsolódik, majd a melanómasejthez való kötődését követően immunsejteket toboroz az adott területre, és ezek a sejtek megtámadják a melanómasejtet.
A mostani vizsgálatba 27, előrehaladott melanómában szenvedő beteget vontak be, akiknek életkora 44 és 84 év közé esett. Minden betegnél nem reszekálható III. vagy IV. stádiumú betegség állt fenn, mely a korábbi kezelést követően progrediált.
A vizsgálatban az IMC-20D7S emelkedő dózisait tesztelték két különböző adagolási séma szerint: az egyikben kéthetente, a másikban háromhetente alkalmazták a szert.
Egyik betegnél sem észlelték a kezeléssel összefüggésben 3-as vagy annál magasabb súlyossági fokozatú mellékhatás jelentkezését, és nem fordult elő a dózis csökkentését szükségessé tevő toxicitás sem. Tizennégy beteg tapasztalt enyhe mellékhatásokat, melyek közül a leggyakoribb az általános gyengeségérzés és a székrekedés volt. Mindezek miatt nem került sor a maximálisan tolerálható dózis meghatározására.
A betegségkontroll – azaz a stabil betegség elérése vagy annál jobb eredmény – aránya 41 százaléknak adódott. Egy beteg a RECIST1.1 kritériumok alapján teljes remisszióba került, ami csaknem 6 hónapon keresztül állt fenn. Tíz betegnél stabil betegséget sikerült elérni legjobb válaszként.
„Örömmel láttuk, hogy az IMC-20D7S biztonságosnak mutatkozott, és egyik betegnél sem fordult elő súlyos mellékhatás a kezeléssel összefüggésben – hangsúlyozza a vizsgálat vezetője. − Tekintettel arra, hogy az IMC-20D7S monoterápia formájában adva csak enyhe klinikai aktivitást fejtett ki ebben a betegcsoportban, a jövőbeni vizsgálatoktól azt várom, hogy más kezelésekkel kombinációban alkalmazva tesztelik ezt a módszert. A mostani vizsgálatba bevont betegeknél jelentős előkezelés történt, emiatt előfordulhatott, hogy az immunrendszerük működése nem volt kellően jó állapotba ahhoz, hogy az IMC-20D7S megfelelően aktiválja azt. Azt reméljük, hogy más kezelésekkel együtt alkalmazva javíthatjuk majd az IMC-20D7S klinikai aktivitását, vagy az IMC-20D7S-et eszközként használhatjuk majd arra, hogy kemoterápiás szereket vagy radioaktív részecskéket juttathassunk el a melanómasejtekhez.”
A kutatók a Clinical Cancer Research című lapban hozták nyilvánosságra eredményeiket.
