Komolyabban kellene venni a szülési sérüléseket?
A szülő nők körében akár a 15 százalékot is elérheti azok aránya, akik a szülés kapcsán nem gyógyuló, tartósan fennálló sérülést szenvednek el – áll az American Journal of Obstetrics and Gynecology című lapban megjelent közleményben.
A gyermekszülés vitathatatlanul az egyik legtöbb traumát rejtő esemény egy nő életében. A szülés kapcsán bekövetkező kismedencei sérülések gyógyulása akár 8 hónapot vagy még annál is hosszabb időt igénybe vehet.
A medencefenék izmainak edzésére kifejlesztett Kegel-gyakorlatsort gyakran javasolják, mely a medenceizmok megfeszítésével és összehúzásával járó mozgásformákat foglal magában, és kivitelezése nem jelent különösebb nehézséget. A medencefenék izmainak megfeszítésével a cél a méh, a húgyhólyag, a vékonybelek és a végbél megtámasztása. Az esetek egy részében azonban ez a megoldás nem működik.
A medenceizmok meggyengülésekor húgyhólyag-problémák és a kismedencei szervek prolapsusa alakulhat ki. Ilyenkor a nőbetegek sokszor azt érzik, hogy valami nincs rendben, ennek azonban nem tudják magyarázatát adni.
Janis Miller, a University of Michigan School of Nursing docense szülésznőkkel, radiológusokkal és szülész-nőgyógyászokkal együttműködve olyan várandós nők bevonásával indított vizsgálatot, akik esetében nagy volt a kismedencei izmok szakadásának kockázata. A sérülés felismerésére és a gyógyulás nyomonkövetésére MR-vizsgálatokat végeztek.
A várakozásokkal ellentétben az MR-felvételek arról tanúskodtak, hogy a post partum kismedencei sérülések nem elsősorban az izmokkal és idegekkel állnak összefüggésben. Ehelyett a nők 25 százalékánál csontvelői oedemát tudtak kimutatni a szeméremcsont területén, illetve a sportoláshoz társuló stresszfraktúrákhoz hasonló, tartósan fennálló töréseket észleltek. Az esetek 66 százalékában látszott folyadék az izmokon belül, ami a súlyos izomfeszülés kapcsán kialakuló sérülésekre emlékeztet. A nők 41 százalékánál tartósan fennálló izomszakadások mutatkoztak, melynek következtében az érintett izom részlegesen vagy teljesen levált a szeméremcsontról.
A Kegel-gyakorlatok ilyen esetekben nem tudják helyreállítani az összeköttetést a csont és az izom között, illetve – ahogy a szerzők fogalmaznak – semmi sem tudja helyreállítani. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a szülés közben bekövetkező sérülések kivizsgálásában célszerű igénybe venni az MR-vizsgálat adta lehetőségeket, melyek során a sportsérülések esetében rutinszerűen alkalmazott vizsgálati technikát kell használni, mivel a szülés legalább annyira traumatikus, mint a nagy állóképességet kívánó sportágak.
„Ha egy sportoló hasonló mértékű sérülést szenved el a versenypályán, azonnal az MR-vizsgálóba sietünk vele. Hasonló sérülést követően azt mondjuk a nőnek a szülés utáni 6 hetes kontrollvizsgálaton, hogy többször nem kell jönnie, mert minden rendben van. Pedig nem minden nő érzi jól magát a szülés után 6 héttel, és állapota még nem is teszi lehetővé, hogy visszatérjen a munkahelyére” – magyarázza a vizsgálat vezetője.
A sérülések – és ezen belül a csonttörések – többsége a 8 hetes kontrollvizsgálat idejére meggyógyul. A mostani vizsgálat tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy módosítanunk kell a minden beteg esetében alkalmazott egységes megközelítésen a post partum sérülések ellátása során. Dr. Miller hangsúlyozza, hogy a mostani vizsgálatba olyan résztvevőket vontak be, ahol kockázati tényezők álltak fenn izomszakadás előfordulására, ezért a vizsgálati csoport nem reprezentálja a várandósok átlagpopulációját. Nem minden esetben szükséges a szülést követően MR-vizsgálatot végezni, és Kegel-gyakorlatokra sincs mindegyiküknek szüksége.
A szerzők azt javasolják, hogy a frissen szült nők kérjék ki specialista véleményét, amennyiben úgy találják, hogy a felépülés túlságosan elhúzódik, a szokatlan tünetek vagy diszkomfort állandósul, illetve ha a nő úgy érzi, hogy nem képes elvégezni a Kegel-gyakorlatokat.