Koronária revaszkularizáció

Egy friss megfigyeléses kohorsz vizsgálat adatai szerint növekszik a halálozás kockázata, amennyiben a sürgősségi percután koronária intervenció során nem sikerül az összes beszűkült koszorúsér revaszkularizációja. A JAMA Cardiology-ban 2017. december 27.-én online megjelent közlemény szerint még nagyobb a kockázat, ha a sikertelen tágítás anatómiailag eltérő ereket érint.

New York államban gyűjtött percután koronária beavatkozások adatai (Percutaneous Coronary Interventions Reporting System) szerint emelkedik a beavatkozás utáni három évben a mortalitás, ha egy 90%-nál jobban beszűkült éren, vagy legalább két koronária arterián, vagy a bal leszálló arteria (LAD) kezdeti szakaszán nem sikerül a komplett revaszkularizáció.

Az analízis során 41639, PCI-n átesett, több koronáriát érintő szívbeteg New York állami lakos adatait dolgozták fel a 2010 és 2012 közötti időszakban. A betegeket két csoportba sorolták: egyik csoportba az ST-szegmentum emelkedésével járó (STEMI) szívinfaktusos, vagy akut koronária-szindrómás betegek, a másik csoportba pedig a STEMI nélküli stabil ischaemiás szívbetegek kerültek. A STEMI-ben szenvedő betegek átlagos életkora 62,8 év, a többieké 66,6 év volt. A csoportok közötti különbségeket (életkor, testtömeg index, ejekciós frakció, hemodinamikus instabilitás, congestiv szívelégtelenség, malignus ventrikuláris aritmia, COPD, diabetes, veseelégtelenség) igyekeztek kiegyenlíteni. A mortalitási adatokat a beavatkozás után 3 évvel hasonlították össze.

A műtéti beavatkozások során igen gyakori volt az inkomplett revaszkularizáció: általánosságban a STEMI-s betegek 78%-ánál, a nem STEMI-s betegek 71%-ánál. A STEMI-s betegeknél az inkomplett reveszkularizáció a következőképpen oszlott meg: 34%-ban 90%-os vagy még nagyobb volt a szűkület, 24%-ban kettő, vagy több nagy epikardiális artéria volt érintett, illetve 10%-ban a proximális LAD-ot nem sikerült revaszkularizálni. A nem STEMI-s betegeknél az inkomplett eljárás oka a betegek egyharmadánál a 90%-osnál nagyobb szűkület volt, a betegek egyötödénél kettő, vagy több artériát érintett, illetve 7%-ban a proximális LAD inkomplett revaszkularizációja történt. Az átlagosan 3,4 évvel a PCI után végzett felmérés szerint a mortalitás aránya lényegesen magasabb volt az inkomplett revaszkularizáció után, mint a komplett beavatkozás után.

A mortalitási kockázati arány a különféle szűkületek függvényében: a 90%-nál nagyobb stenosis IR-je a STEMI-s betegeknél 1,16-szor, a nem STEMI-s betegeknél 1,15-ször emelte a halálozást. Ugyanígy a két, vagy több ér IR-je a STEMI-s betegeknél 1,35-tel, a nem STEMI-s betegeknél 1,17-tel növelte a mortalitás kockázatát, míg a proximális LAD inkomplett revaszkularizációja a STEMI-s betegeknél 1,31-gyel, a nem STEMI-s betegeknél 1,11-gyel emelte a korai mortalitás kockázatát.

A közlemény első szerzője, Dr. Edward L Hannan (State University of New York, University at Albany, Rensselaer) szerint és mindenképpen törekedni kell a komplett revaszkularizációra (CR-ra), és lehetőség szerint a többféle  inkomplett revaszkularizáció (IR) mindegyik formáját lehetőleg kerülni kell, de az IR bizonyos eseteiben arteriális bypass műtéti behelyezésére (coronay artery bypass graft = CABG) van szükség.

A közleményhez írt kommentárjában Dr. William S. Weintraub (MedStar Washington Hospital Center, Washington, DC) szerint a vizsgálat a szakirodalommal egyezően kimutatta, hogy a betegség kimenetele nemcsak attól függ, hogy sikeres volt-e a revaszkularizáció, hanem attól is, hogy ez a revaszkularizáció mennyire volt komplett. A tanulmány nem vett figyelembe számos olyan tényezőt, amely esetleg befolyásolhatta az eredményeket, pl. a balkamra működési zavarának súlyossága, vagy a beteg rossz általános állapota, törékenysége, bár az előzőre utal az ejekciós frakció mérése is. A komplett revaszkularizációnak gátat szabhatnak egyéb tényezők is: pl. a koronáriaartériák anatómiai variánsai, illetve az egyensúlyi állapot. 

Forrás: Medscape News