Légszennyezés és diabétesz

Wang és mtsai longitudinális panel tanulmányt végeztek 12 keringő biomarker hatszori ismételt mérésével 35 diabéteszes beteg bevonásával, 2013 áprilisától júniusig, a kínai Shanghai-ban. A 0,25 és 10 μm méretű szállópor (PM=particulate matter) valós idejű számát és tömegkoncentrációját vizsgálták. Lineáris kevert modellt alkalmaztak a méret-frakcionált PM koncentrációk és a vér biomarkerei közötti kapcsolatok kutatására, eltérő időablakokban. Bár a magas szállópor- koncentrációnak számos káros egészségügyi hatása ismert, mindezidáig nem vizsgálták méret-frakciók szerint a légszennyezés és keringési biomarkerek közötti rövid távú összefüggéseket.

A rövid idejű szállópor-expozíció szignifikáns kapcsolatot mutatott 5 gyulladásos biomarker, 3 alvadási-biomarker, és egy vazokonstrikcióval kapcsolatos biomarker megnövekedett szintjével. A hatások jelentősen különböztek egymástól a szemcseméret és az időablak függvényében. A kisebb méretnél erősebb kapcsolat mutatkozott, a legszignifikánsabb méretfrakcióknak a 0,25-0,40 μm bizonyultak. Kétórányi szállópor-kitettség a biomarkerek szignifikáns növekedését eredményezheti.

A gyulladásos és érszűkítő biomarkereken tapasztalt hatás csupán az expozíció utáni első 12 órára korlátozódott, míg az alvadási biomarkereken 24-72 óráig kitartott. Például egy átlagban két órás PM_0,25–0,40 –expozíció a gyulladásos biomarkerek esetében 6-20%-os, a véralvadási biomarkereknél 19-38%-os, az érszűkítő biomarkereknél 17%-os növekedéssel járt. A PM erősebb hatást gyakorolt a férfi páciensekre, mint a nőkre.

A kutatás eredményei fontos bizonyítékkal szolgálnak az expozíciós időablakok és részecskeméretek szerepére a szálló pornak a vérkeringésben található gyulladásos, véralvadási, és érszűkítő biomarkerekre gyakorolt hatásában, a kínai 2-es típusú diabéteszes betegek körében.

Forrás: Environmental Research