Lemierre- szindróma: ritka, de életveszélyes

A Lemierre-szindróma egy klinikai és radiológiai bizonyítékkal alátámasztott, a vena jugularis interna szeptikus thrombophlebitiszével és bakteriémiával járó megbetegedés. A bakteriémiát elsősorban az anaerob Fusobacterium necrophorum (ritkábban más Fusobacterium faj) okozza. Lemierre-szindróma gyanítható azon fiatal, immunkompetens, egészséges páciensek esetében, akiknél elhúzódó torokgyulladásos tünetek után szeptikémia és légzési elégtelenséggel járó tüdőgyulladás jelentkezik. A nyak oldalában jelentkező fájdalom is gyakori jelenség. A diagnózist a vena jugularis interna thromboplebitisének kimutatása és az anaerob baktérium vérmintából történő sikeres tenyésztése erősítik meg. A terápia: hosszantartó antibiotikum és antikoaguláns. A diagnózis felállításához nélkülözhetetlen a nyaki  ultrahang és CT képek tipikus jellemzőinek felismerése, valamint a vérben az anaerob kórokozók izolálása.

Hadjinicolaou és Philippou a Case Reports in Medicine-ben megjelent esettanulmányukban egy korábban egészséges, immunkompetens, 23 éves kaukázusi férfi történetét ismertetik. A beteg általános rossz közérzetre és egy hete kezdődő, egyre rosszabbodó torokfájásra panaszkodva jelentkezett a sürgősségi osztályon. Vírusos fertőzést feltételezve a páciens kezdetben figyelmen kívül hagyta a torokfájást, egészen addig, míg egy hét leforgása alatt igen komollyá vált a fájdalom. További tünetei: alacsony láz, nehézlégzés, belégzéskor jelentkező mellkasi fájdalom. Nem tapasztalt gyomorpanaszokat, sem fejfájást, fényérzékenységet, nyakmerevséget, kiütéseket, vagy vérköpést. A beteg állítása szerint nem dohányzik, nem fogyaszt alkoholt, nem használ tiltott drogokat, és nem utazott el mostanában. Nem volt megállapítható potenciális foglalkozási ártalom. A folyadékpótlás ellenére fellépő tartós hipotenzió miatt a pácienst átszállították az intenzív osztályra és folytatták a beteg felvételekor megkezdett intravénás, szélesspektrumú antibiotikumkúrát (benzilpenicillin és klaritromicin). A CT és ultrahang vizsgálatokat követően Lemierre-szindrómát feltételeztek. Ennek következtében metronidazollal bővítették ki az antibiotikumkezelést. Véralvadásgátlásra pedig alacsony molekulasúlyú heparint kapott, terápiás dózisban, a fertőző betegségek kezelésének irányelvei szerint. Mindezek után a páciens állapota fokozatosan javulásnak indult, és húsz, kórházban töltött nap után hazaengedték, az antibiotikum kúra további 6 hétig történő folytatásával.

A Fusobacterium necrophorum és a Fusobacterium nucleatum az a két baktériumtörzs, melyeket ezen megbetegedéssel leggyakrabban összefüggésbe hoznak, ugyanakkor más baktériumok is okozhatják, úgymint Streptococcus, Bacteroides, Peptostreptococcus, és Eikenella. Lipopoliszacharid endotoxint, hemagglutinint, leukocidint, és hemolizint termelnek. Különösképp a hemagglutinin jelenléte okozza a betegség fulmináns természetét, fokozva a vérlemezke-aggregációt és a szeptikus trombusképződést. A diagnózis tehát a radiológiai eredmények kombinációján, valamint a lázzal járó pharyngotonsillitisen, nyaki nyirokcsomó-duzzanaton, nyakmerevségen, és az anaerob baktérium vérmintán történő tenyészésén alapszik. A szükség szerinti sebészeti drain, a kombinált agresszív antimikróbás terápia, intravénásan beadott penicillinnel és metrodinazollal, egy olyan terápiás választás, mely csökkentette a Lemierre-szindróma halálozási rátáját. A véralvadásgátlás gyakori kiegészítője az antiobiotikumkezelésnek, többnyire kiterjedt trombózisos eseteknél, bár sem a véralvadásgátlók rutinszerű használata ellen, sem mellett nincs egyértelmű bizonyíték.

Forrás: Case Reports in Medicine