Levodopa-karbidopa kombináció Parkinson-kórban
A levodopa-karbidopa intestinális gél szignifikánsan lerövidíti a Parkinson betegek tünetes időszakait és jelentősen csökkenti a betegek diszkinéziájának intenzitását.
Bevezetése óta a levodopa a Parkinson-kór (PD) leghatékonyabb gyógyszere. Hosszú éveken át tartó szedése azonban motoros, vagy más néven „on” – „off” fluktuációt eredményez: a beteg mozgásteljesítménye a gyógyszer bevételétől függ. A beteg a gyógyszer felszívódását követően jól mozog, bár ilyenkor gyakoriak az akaratlan, zavaró túlmozgások (diszkinéziák). A gyógyszer vérszintjének csökkenésével azonban megjelennek a betegség jellemző tünetei: a mozgás lassú és gyakran befagyhat, a felállás és a járás nehéz, nagyfokú remegés elesés is előfordulhat, és nem motoros tünetek pl. pánikroham, szívdobogás, fulladás is előfordulhat.
A jelenség oka, hogy a betegség előrehaladtával beszűkül a levodopa terápiás ablaka: egyre szűkebb az a vérszint tartomány, ami jó mozgást biztosít, az ennél magasabb vérszint diszkinéziákat okoz, az alacsonyabb hatástalan. A vérszintnek ez a változó, ún. pulzatív hatása érvényesül a központi idegrendszerben dopamin receptorain is (a dopamin a levodopából keletkezik). A Parkinson – kór kezelésének egyik célja a diszkinéziák és a motoros fluktuáció kialakulásának a késleltetése és/vagy megszüntetése.
Szerte a világban különböző módokon próbálják a Parkinson-kóros beteg tüneteit enyhíteni. Az LCIG-t egy gasztrojejunosztómás tubuson keresztül hordozható pumpával juttatják a bél felső szakaszába vizes gél formában 20 mg/ml levodopa és 5 mg/ml karbidopa monohidrát keverékeként. (Az LCIG karbidopa-levodopa enterális szuszpenziót az FDA már 2015-ben törzskönyvezte Parkinson kórban szenvedő betegek motoros fluktuációjának kezelésére).
A levodopa-karbidopa intestinális géllel (LCIG, Duopa, AbbVie Inc) folytatott korábbi vizsgálatok már jelezték kedvező hatásait, de csak korlátozott adatok álltak rendelkezésre a diszkinéziára gyakorolt hatásról. A jelen, Dr. David G. Standaert (University of Alabama, Birmingham) vezette DUOGLOBE vizsgálat 10 állam 55 centrumban zajlott. A bevont 139 beteg háromnegyede 65 éves, vagy idősebb volt, a betegek több mint fele legalább 10 éve szenvedett PD-ben. Az „off-time” átlagosan több mint 4 órás csökkenésén kívül 12 hónapnál átlagosan 12,7 ponttal csökkent a Unified Dyskinesia Rating Scale (UDysRS )-lel mért diszkinézia is a kiinduláshoz képest. A betegek Unified Parkinson Disease Rating Scale (UPDRS) Part IV szerint mért értékei is javultak, csökkent a diszkinéziával összefüggő rokkantság és fájdalom, valamint a diszkinézia időtartama is.
Dr. Kukreja szerint a kiinduláskor a betegek mozgásképességét mérő Non-Motor Symptom Scale (NMSS) szerinti értéke igen magas volt, 89%. A nem motoros tünetek már a harmadik hónapban jelentősen javultak, ami fenn is maradt a 12. hónapig. Az alvás/fáradtság, hangulat/megértés, felfogás és a gasztrointesztinális NMSS alcsoportokba sorolt tünetek javultak leginkább.
A vizsgálat vezetője, Dr. David G. Standaert (University of Alabama, Birmingham) azt mondta a Medscape Medical News-nek, hogy vizsgálatuk jelentős lépés a levodopa-karbidopa intestinális gél (LCIG) hatásmechanizmusának megértéséhez, hiszen valódi klinikai helyzetben vizsgálta a betegeket”. A tanulmány társszerzője, Dr. Pavnit Kukreja (AbbVie Inc in North Chicago, Illinois) az American Academy of Neurology (AAN) 2019-es találkozóján hangsúlyozta, hogy „ez az első, amerikai betegeken történt prospektív, multicentrikus, megfigyeléses vizsgálat, melyben igazolták, hogy az LCIG lerövidíti a betegek Parkinson tünetes időszakát („off-time”-ját) és csökkenti a diszkinéziát is.
A kérdések és válaszok során Prof. Dr. Peter LeWitt (Wayne State University School of Medicine) arra kérdezett rá, hogy ez a folyamatos dopaminerg terápia, miért nem szünteti meg teljesen a „off time”-ot, és mivel a vizsgálók az „off-time” hosszának átlagát mérték, és az átlagos javulás 50%-os volt, akkor voltak olyan betegek, akik egyáltalán nem reagáltak”? Pavnitvhangsúlyozta, hogy ebben a fázis 3 vizsgálatban a válaszok az egyáltalán nem reagálóktól a rendkívül robosztus reakciókig terjedtek (esetükben akár 3 órával is csökkent az „off time”). LeWitt professzor szerint ez a kritikus pont, hiszen az LCIG invazív és nem veszélytelen kezelés. Tudni kellene a kezelés pontos célját és azt, hogy mi ennek a kezelésnek a klinikai jelentősége.
A tudományos ülés moderátora, Prof. Dr. Tanya Simuni (Northwestern University Feinberg School of Medicine, Chicago) szerint „az LGIC az intervenciós terápiák közé tartozik, de az off-time 4 órás csökkentése határozottan meghaladja az egyéb készítmények lehetőségeit”, de nem hasonlítható az agyi stimulációhoz. Ki kell választani az LCIG-re alkalmas betegeket, pl. azokat, akik kognitív, vagy egyéb okokból nem alkalmasak az agyi stimulációra. Válasz nélkül maradt az a kérdés is, hogy LCIG mellett az egyéb, kiegészítő gyógyszerek alkalmazhatók-e?
Forrás:
