Kognitív funkciók és élethossz Parkinson-kórban

A Parkinson-kórban szenvedők mortalitása magasabb az átlagos népesség halálozásánál, viszont egy most megjelent svéd vizsgálat szerint a halálozás nem növekszik azoknál a betegeknél, akiknél a betegség ellenére a kognitív funkciók normálisak maradnak.

Régebbi tanulmányok szerint Parkinson-kórban csökken a várható élettartam, de nem voltak ismertek a rövidebb élettartamért felelős speciális faktorok. Jelen vizsgálat eredményei alapján viszont ki lehet jelenteni, hogy a Parkinson-kóros betegről már az első megjelenéskor is igen részletes diagnózist kell felállítani, mert a normál kognitív funkciókkal rendelkező betegeknél nem növekszik a halálozás, ellentétben a magasabb halálozással járó típusokkal szemben.

A Neurology c. lapban 2018. október 31.-én online megjelent tanulmányban az első olyan vizsgálat, melyben igazolható volt, hogy a normál kognitív funkciókkal rendelkező Parkinson-kóros betegek várható élettartama a megegyezik a nem Parkinsonos betegek életartamával.

Dr. David Backstrom (Umeå University) és munkatársainak vizsgálata nem csak azt tárta fel, hogy a várható élettartam nem csökken, ha a kognitív funkciók normálisnak mutatkoznak a Parkinson-kór diagnózisának idején, hanem azt is, hogy parkinsonizmusban erősen változatos a várható élettartam: egyes fenotípusokoz magasabb halálozási arány társul. Ilyenek például az atípusos parkinsonizmus, a progresszív szupranukleáris bénulás, a több szervre kiterjedő atrófia, a hiányos kognitív funkciókkal társuló betegség, a rigiditás, a befagyott járás, a szagérzés hiánya. A nőbetegek mortalitása magasabb, mint a férfiaké, de a tremor és a halálozás között nem találtak összefüggést.

A vizsgálatban 178 újonnan diagnosztizált beteg szerepelt: 143 betegnél Parkinson-kór volt a diagnózis, 31 betegnél atípusos parkinsonizmust diagnosztizáltak (18 progresszív szupranukleáris bénulás , 13 több szervre kiterjedő (multiple system) atrófia), 4 beteg nem volt osztályozható. Átlagosan 13,5 éven keresztül figyelték a betegeket, évente legalább egyszer a kognitív funkciókat is vizsgálták. A megfigyelés alatt 109 beteg halt meg, a halálozási arányt a svédek átlagos halálozásához hasonlították. A standardizált mortalitás a parkinsonizmusban szenvedőknél 1,84-szer, azaz 84%-kal magasabb volt az ország lakosainak halálozásához képest (P< 0,001). Régebbi vizsgálatokban atípusos parkinsonizmusban 3,32, Parkinson-kórban 1,58 volt a standardizált mortalitási arány. Ez azt jelenti, hogy a svédországi idiopathiás parkinsonizmussal jelentkező betegek átlagos 71,7 évét alapul véve atípusos parkinsonizmusban csak 6,1 életév, Parkinson-kórban még 9,6 életév várható. A betegek életkora a diagnóziskor nem jelezte szignifikánsan a túlélést.

A várható élettartam hossza erősen függött a kognitív funkciók minőségétől. A már kezdetben is kognitív zavarokkal küzdők esetén 2,4-szer valószínűbb a vizsgálat során bekövetkező halál a normál kognitív funkciójú betegekhez képest. Ez azt jelenti, hogy a kiindulási 71,2 évet alapul véve a kognitív funkciók károsodása nélküli Parkinsonos beteg 11,6 évet, a mérsékelt kognitív sérüléssel bajlódók 8,2 évet élhetnek, a demens betegekre nem adtak meg adatot. Amennyiben a globális kognitív funkciókat a Mini-Mental State Examination-nal értékelték, akkor minden alacsonyabb pontérték 1,19-szeres halálozási kockázatot jelentetett (P=0,006). Az alacsonyabb képzettség nem volt kapcsolatban a magasabb halálozással, ami azt jelenti, hogy a rosszabb kognitív funkciók mellé társuló nagyobb arányú halálozás a kognitív funkciók sérülését létrehozó patológiai folyamattal függ össze, és nem a szocioekonómiai faktorokkal. A kutatás során végzett képalkotó vizsgálatok azt mutatták, hogy magasabb a halálozás azoknál a betegeknél, akiknél súlyosan károsodott a nucleus caudatus és a putamen, ami azt jelezheti, hogy a mortalitás a neurodegeneráció fokától függ.

Egy másik érdekes megfigyelés az volt, hogy jelentősen, 6,31-szeresre nőtt a halálozás azokban az esetekben (betegek 13,1%-ában), ahol a liquorban low-grade leukocitózist észleltek, ami immunológiai reakcióra utal. Már korábban is kimutatták, hogy Parkinson-kórban a liquorban proinflammatorikus citokinek találhatók, és a keringő monociták hireaktivitást mutatnak. Az is ismert, hogy az NSAID-k használata mellett kisebb a Parkinson kockázata, ami szintén az immunológiai összefüggésre utal. „Ezek szerint Parkinson-kórban egy immunológiai komponens is szerepet kap, így talán immunmodulátorokat is lehetne használni a Parkinson-kór terápiájában” – jegyezte meg Dr. Backstrom.

Dr. Lawrence Golbe és Cristian Leyton szerkesztőségi közleményükben fontosnak nevezik a tanulmányt a parkinsonizmusban szenvedők várható élettartamának megbecsülésében.

Forrás:

1. Medscape Medical News > Neuroloy News

2. Neurology

3. Neurology