Mennyi rostra van szüksége egy gyermeknek?

A Kansas State University táplálkozástudományi szakembere, Casey Weber most fejezte be az két vizsgálatának egyikét, melynek célja a gyermekek rostigényének meghatározása. „A rost alapvetően valami olyasmi, amit nem emészt meg a szervezet, illetve előnyös hatását csak funkcionális szempontból fejti ki – mondja. – Felnőttek esetében vannak adataink az optimális rostbevitelre vonatkozóan, gyermekek esetében azonban csak alig rendelkezünk információkkal, és nem sokat tudunk a rostbevitel gyermekkori hatásairól sem.”

Igen fontos az a mód, ahogyan a szervezet – legyen felnőtt vagy gyermek – fermentálja a bevitt rostokat. A nagyobb mértékű fermentáció eredményeként rövid láncú zsírsavak termelődnek, melyek szerepet játszhatnak például a vastagbélrák megelőzésében – emeli ki Weber. E fermentációs termékek energiaforrásként is szolgálnak a colonocyták számára, és kedvezően befolyásolják a vér lipidszintjét – ez utóbbi révén közrejátszva a kardiovaszkuláris betegségek megelőzésében.

Gyermekek esetében 1 éves kortól kezdve léteznek táplálékbeviteli referenciaértékek (DRI, dietary reference intake), melyek támpontot nyújtanak a szülőknek abban, hogy az adott tápanyagból naponta mennyit kell bevinni a gyermek szervezetébe. Weber szerint a rostok esetében csak megfelelő bevitelről (AI, adequate intake) beszélhetünk, mivel a rostbevitelre vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő információ ahhoz, hogy meghatározhassuk az RDA (recommended daily allowance, naponta bevihető mennyiség) értékét.

Weber kiemeli, hogy a rostbevitelre vonatkozó adatok nem egyértelműek. Gyermekek esetében például megadtak már 19 grammos napi rostbevitelt, de alig támasztják alá kutatások, hogy ez az érték valóban helytálló lenne. „Mielőtt bármilyen mennyiséget is javasolnék, további információkra van szükségem. Az emberek jelentős része a javasolt bevitelt csak végletesen, feketén vagy fehéren tudja szemlélni. Azt gondolják, hogy pontosan egy adott mennyiségre van szüksége a szervezetnek, ez azonban nem feltétlenül igaz. Kutatásaimmal azt szeretném tisztázni, hogy a rostok milyen kölcsönhatásba kerülnek a gyermekek vastagbelével. Az interakciók ismerete megteremtheti az alapot az adott helyen végbemenő kedvező mechanizmusok kvantitatív meghatározásához” – emeli ki Weber.

A további kutatások első lépéseként szolgáló első vizsgálatában a Hoeflin Stone House Early Childhood Education Center szakembereivel együttműködésben 20 egészséges gyermeknél mérték a rostok fermentációját, miután a vizsgálat alanyai olyan reggelit fogyasztottak, mely gabonafélék formájában különböző – a napi ajánlott bevitel 25, 50 és 75 százalékának megfelelő – mennyiségben tartalmazott rostokat. A rostok fermentációjának mérésére a kilégzési hidrogéntesztet használták, mely a baktériumok általi fermentáció szintjét jelzi a vastagbélben. A vastagbélen keresztülhaladó rostok fermentációja során hidrogén és metán gáz termelődik, mely hidrogénkilégzési teszttel mérhető. Azért választották éppen a fermentáció mérését, mert ez a vastagbélben végbemenő egészséges metabolizmus indikátora, melynek segítségével oly módon határozható meg a folyamat intenzitása, hogy ehhez közvetlenül vizualizálni kellene a colont.

Weber és munkatársai abból a hipotézisből indultak ki, hogy a rostbevitel nyomán fokozódik a metán termelődése és ennek kapcsán a hidrogéné is. Az eredmények nem jeleztek szignifikáns különbséget, melyet a kutatók azzal magyaráznak, hogy a szakirodalmi adatok szerint vannak olyan személyek, akiknek szervezetében bármilyen rostmennyiség bevitele mellett sem képződik metán. Felnőttek bevonásával, illetve in vitro körülmények között végzett vizsgálatok szerint nagyobb táplálékbevitel esetén nagyobb mennyiségű gáz keletkezik. Egyelőre nagyon keveset tudunk arról, hogy a gyermekek fejlődő szervezete milyen módon dolgozza fel a rostokat.

A kutatás vezetője arra is rámutatott, hogy mostani vizsgálatuk jól illusztrálja azokat a nehézségeket és buktatókat, melyekkel a gyermekek táplálkozásával kapcsolatos kutatások során szembesülnek a szakemberek. Ezek egyike, hogy gyermekkorban nagyobb szelektivitás érvényesül a táplálék megválasztásakor, ami egyben azt is jelzi, miért nem könnyű a gyermekeket rávenni arra, hogy több rostot fogyasszanak.

„A felnőttek és gyermekek esetében nagyjából azonos az egy kalóriára számítva ajánlott rostbevitel. Az ajánlások szerint egy 5 éves gyermek szervezetének naponta25 grammrostra van szüksége. A szülők és gondozók nemegyszer meglepődnek azon, hogy én magam általában az 50 százalékát javaslom annak a napi bevitelnek, ami az irányelvekben szerepel. Az a célunk, hogy tudományosan megalapozott értéket határozzunk meg a rostbevitelre, ami biztosítja, hogy a gyermekek egészségesen induljanak neki az életnek” – hangsúlyozza Weber, aki azt is hozzáteszi, hogy mostani első vizsgálatuk előkészítésénél az volt a legnagyobb meglepetés számukra, mennyire kevés adat lelhető fel a gyermekek optimális rostbevitelére vonatkozóan a világ tudományos szakirodalmában. „Azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok csukott ajtó van, ami arra vár, hogy kinyissuk.”

Az e témában tervezett második vizsgálat célja annak meghatározása lesz, miként lehet adaptálni a felnőttek rostbevitelét a gyermekekre oly módon, hogy a rostbevitel céljára ugyanazokat a gabonaféléket használják, a fermentációt pedig azonos hidrogénkilégzési teszttel határozzák meg. A háromhetesre tervezett vizsgálatban felnőttek és gyermekek körülbelül napi10 grammrostot fogyasztanak majd a szokásos étrendjükbe építve annak meghatározására, hogy megfigyelhető-e valamifajta adaptáció, ha a fermentációs kapacitás növekszik. E vizsgálat első eredményei ez év őszére várhatók.