Milyen antikoagulánst használjunk? 2.

„Ha csak egy adagot kihagynak a betegek, megnő az embólia veszélye – én magam is tapasztaltam ezt” – mondta. Ez azért is fontos kérdés, mivel ezeket a gyógyszereket a viszonylag idősebb korosztályhoz tartozók fogják használni. Az orvosoknak szigorúan a betegek lelkére kell kötniük az adherencia jelentőségét, míg a warfarin esetében egy kihagyott adag nem sokat számít.”

Hozzátette, hogy az új gyógyszerek ára súlyosbítja a helyzetet.”Ezek drága szerek. Attól tartok, hogy lesznek betegek, akik azt mondják majd, hogy megengedhetik maguknak őket, el is kezdik szedni a gyógyszert, de később a költségek miatt meggondolják magukat, de ezt nem mondják meg orvosuknak, és ezzel nagyon megnövelik a stroke kockázatát.”

Dr. Turpie és dr. Goldstein másként vélekednek a vérzés kockázatáról is. Dr. Turpie nem aggódik különösen ezek miatt. „A hatóságok elégedettek voltak a vérzéses adatokkal” – mondta. „Jól tudjuk, hogy az új gyógyszerek mellékhatásait az orvosok sokkal lelkiismeretesebben jelentik be, mint a régiekét. Gyakran találkozunk vérzéssel a warfarin mellett is, de csak ritkán jelentjük be ezeket.”

A következő kérdés az, hogy ha úgy döntünk, hogy betegünknek adható valamelyik új szer, melyiket válasszuk a három közül. A klinikai adatok szerint mindhárom előnyösebb a warfarinnál, de profiljuk némileg különbözik.

Dr. Goldstein megjegyezte, hogy bár mindhárom szer csökkentette az IKV gyakoriságát a warfarinhoz képest, csak a dabigatran csökkentette szignifikánsan a trombotikus stroke kockázatát, és csak az apixaban eredményezte a halálozás és a nagy vérzés kockázatának csökkenését. A dabigatran és a rivaroxaban mellett gyakoribb volt a gasztrointesztinális vérzés, az apixaban mellett viszont nem.

Figyelembe kell venni az adagolás kérdését is. A rivaroxaban előnye, hogy elegendő belőle napi egy adag, a dabigatranból és az apixabanból viszont napi két dózisra van szükség.

Dr. Goldstein rámutatott, hogy a veseelégtelenség mindhárom szer esetében probléma, és módosítani kell adagjukat, ha a kreatinin clearence alacsony, míg a warfarin veseelégtelenségben is használható.

Arról, hogy a három gyógyszer közül melyiket érdemes választani, dr. Goldstein ezt mondta: „Mivel nincsenek a gyógyszereket közvetlenül összehasonlító vizsgálatok, a közvetett összevetésekre tudunk csak támaszkodni, ami messze nem ideális helyzet. Azt hiszem, figyelembe kell venni minden vizsgálat apró részleteit is, és ezek alapján kell eldönteni, hogy melyik szer a legjobb egy adott betegnek.”

Dr. Turpie úgy gondolja, hogy a három gyógyszer nagyon hasonló, és a legtöbb különbség, amit kimutattak köztük a vizsgálatok során, nem a gyógyszereknek maguknak, hanem a vizsgálat jellemzőinek (kísérleti terv, betegszám stb.) tudható be. „Mindemellett a X faktor gátlók kevésbé függnek a vesebeli kiválasztástól és úgy látszik, hogy kevesebb gasztrointesztinális mellékhatásuk van. Én úgy gondolom, hogy ha egy betegnek veseelégtelensége van vagy hajlamos a gasztrointesztinális problémákra, akkor a rivaroxaban vagy az apixaban jobb választás, mint a dabigatran.” „Azt hiszem, hogy a két X faktor gátló gyakorlatilag egyenértékű, azonban sok betegnél előnyösebb lehet a rivaroxaban, mivel azt naponta csak egyszer kell alkalmazni.”

Forrás: Medscape