Ólommérgezéshez vezethet a nem egyértelmű szabályozás

Két szövetségi állam környezetvédelmi szabályozásában is eltérő értékek szerepelnek arra vonatkozóan, mennyi a maximális megengedett ólomszint a lakásokban és a gyermekgondozási intézményekben, és e diszkrepancia nyomán az Egyesült Államokban 35 ezer gyermek van kitéve az ólommérgezés fokozott kockázatának.

A Brown Egyetem az USA környezetvédelmi ügynökségének (EPA, Environmental Protection Agency) felkérésére tekintette át az 1978 előtt épült épületekre megengedett ólomszintjére vonatkozó határértékeket.

„Az egész országban több százezer gyermek van kitéve az ólomexpozíció rizikójának, ezért az EPA szabálykönyvének egyértelmű és egybehangzó standardokat kell megadnia a kockázat csökkentése érdekében – hangsúlyozza a Brown epidemiológus professzora, Joseph Brown. – Jelenleg ezek a standardok közegészségügyi szempontból kontraproduktívak.”

Az EPA 2010-ben szigorította a lakások levegőjében lévő por megengedett ólomtartalmára vonatkozó előírását, az ablakpárkányokra vonatkozóan lényegesen magasabb felső határértéket adott meg, mint a lakások padlóján. Az amerikai standardban négyzetlábra számítva szerepelnek az értékek, jelenleg a padlóra vonatkozóan a korábbi 40 µg helyett 10 µg, az ablakpárkányra vonatkozóan a korábbi 250 µg helyett100 µg négyzetlábanként (a négyzetméterre történő átszámítás 0,09-os szorzóval történik). A szigorításra azt követően került sor, hogy egy környezetvédelmi csoport 2016-ban keresetet nyújtott be a bírósághoz melynek nyomán szövetségi ítélet kötelezte a hatóságot a határértékek lejjebb szállítására. Az alacsonyabb határértékek bevezetésével azonban diszkrepancia alakult ki, hiszen ezzel egy időben nem történt változtatás egy másik, 2001 óta érvényes szabályozásban, mely az ólommentesítés után elérendő ólomszinteket írja elő. „A kétféle, egymástól most már nagyon eltérő határértékkel szembesülve csak arra tudtam gondolni, hogy ez abszolút őrültség” – fogalmazott a Brown epidemiológusa.

Ennek ismeretében a Pediatrics Research című lap online kiadásában július 28-án közzétett vizsgálatukban a szerzők arra keresték a választ, hány járulékos ólommérgezéses esetet eredményezhetett az a jelentős különbség, amely a lakásokban lévő por megengedett ólomszennyezettsége illetve az ólommentesítés során elérendő határértékek között továbbra is fennáll.

Azokban a lakásokban, ahol a padlón lévő por ólomszennyezettsége a kétféle különböző határérték (10 és 40 µg) közé esik, az ólommérgezés kockázata négyszerese az olyan lakásokban élő gyermekekének, ahol az ólomszennyezettség nem haladja meg az alacsonyabb értéket. Ez hozzávetőleg 36.700 gyermekkori ólommérgezéses esetet jelent, ami kb. 7%-a az 1 és 5 éves kor közötti összes ólommérgezéses esetnek – tehát ennyi eset tulajdonítható a szabályozásban fellelhető következetlenségnek.

Fiatal gyermekeknél az ólommérgezés forrása gyakran valamilyen ólomtartalmú festék, ezért nagy a kettős határérték jelentősége, hiszen a kisgyermekek különféle tevékenységek kapcsán gyakran viszik a kezüket a szájukhoz, ami különösen esendővé teszi őket az ólommérgezéssel szemben.

Az ólommérgezés következtében tanulási nehézségek és magatartási problémák jelentkezhetnek, melyek akár élethosszig befolyásolhatják a gyermek későbbi szociális és anyagi helyzetét, és éppen az öregebb házakban, a szegénységi küszöb alatt élő családokban a legnagyobb a kockázat. Korábbi kutatásukban a mostani vizsgálat vezetője és kollégái kimutatták, hogy a fekete bőrű etnikumhoz tartozó gyermekek vérének ólomszintje magasabb, mint a fehéreké, ami fokozott kockázatot jelent ólommérgezés szempontjából.

Az EPA törvénymódosítás-tervezetet nyújtott be az ólommentesítést követően megkövetelt határértékek megszigorítása érdekében, hogy az összhangban legyen az otthonok porszennyezettségével összefüggő ólomexpozícióra vonatkozó standardokkal. Joseph Brown azonban hangsúlyozza, hogy ezzel még messze nem történt meg minden a gyermekek védelme érdekében. A Centers for Disease Control and Prevention még 2012-ben hívta fel a figyelmet arra, hogy nem adható meg olyan határérték a vér ólomszintjére vonatkozóan, mely alapján meghatározható lenne a még biztonságos érték. A szakemberek arra is figyelmeztetnek, hogy a lakások padlójára vonatkozó, a korábbihoz képest negyedére (40 ről 10-re) csökkentett határértékek még mindig 45%-kal magasabb kockázatot jelentenek a gyermekek ólommérgezése szempontjából, mint ha az értéket tovább csökkentenék a felére, négyzetlábanként 5 µg-ra. A cikk szerzői hangsúlyozzák, hogy a gyermekkori ólomexpozíció csökkentése alapvető feltétel a gyermekek egészségi állapotának optimalizálásához.