Philematológia: a csókolózás tudománya
A cím félrevezető, a philematológia nem azt tanítja, hogyan kell csókolózni, hanem a csókolózás élettani hatásaira kíváncsi.
Ami az európaiaknak és számos más népnek természetes, az egyes kultúrákban teljesen ismeretlen, és ezen dolgok egyike a csók. William R. Jankowiak antropológus és munkatársai az 5 kontinens összesen 168 etnikai csoportjában vizsgálták a csókolózás szokását. Azt tapasztalták, hogy a szerelmesek viselkedése e tekintetben eltérő: 77 népcsoportban csókkal is kifejezik egymás iránti érzéseiket, míg 91 népcsoport esetén ez a szokás teljességgel hiányzik. Míg az Észak-Amerikában élő népcsoportok több mint felében szokás a csókolózás, addig Dél-Amerika 21 kultúrközösségéből csak 4-ben szolgála a szerelem kifejezősét, vagyis csak négyben gyakorolják. tanulmányozott 10 európai kultúrkörből 7-ben csókolóznak a szerelmesek.
Egy 70 éves ember átlagosan 76 napot töltött életéből csókolózással. Csókolózás során az emberek 75 százaléka rendszerint jobbra hajtja a fejét. A művelet neurológiai és mozgásszervi kihívás, mind a 34 arcizom és 112 egyéb izom közreműködését igényli. Nem csoda, hogy vizsgálatára egész tudományág alakult.
Anatómiai szempontból a csók két emésztőrendszer felső végeinek találkozása. A csóknak azonban rengeteg szimbólikus jelentősége van, a mesében a hercegnő csókja megszabadítja az átoktól és visszavarázsolja a békává változtatott királyfit, a pápa gyűrűjére adott csók a tisztelet, hódolat és alázat kifejezése, hasonlóképp a ma már kiveszőben lévő kézcsókhoz.
A csók számos biokémiai folyamatot indít: dopamin, szerotonin, kortizol, oxitocin és endorfinok felszabadulásához vezet és aktiválja a jutalmazó agyi központokat. A csókolózás nem csak transzmitter áradatot indít be, hanem tartósan meg is változtatja a partner baktériumflóráját is. Remco Kort holland mikrobiológus szerint csókolózáskor nagyon rövid idő alatt akár 80 millió baktérium átadása is történhet. Az intim csók kizárólag emberi viselkedés, ami az érzelmi kötődés erősítése mellett azt eredményezi, hogy a közeli, tartós partnerek orális flórája nagyon hasonlóvá válik.
A szájon keresztül átadott egyik leggyakoribb baktériumcsoportot a Streptococcus fajok képviselik, kedvezőtlen tulajdonságaik számosak, például fogszuvasodást okoznak. Jorma I. Virtanen és munkatársai emiatt egyik tanulmányukban óva intik az anyákat attól, hogy gyermekük kanalát megnyalják, vagy a szájukba vegyék, mert ezzel a gyermek szájában élő baktériumflórát hosszú időre megváltoztathatják, és kockáztathatják a fogszuvasodás esélyét. Ezt még úgy-ahogy be lehet tartani, de a kicsi arcon csókolása is baktériumtranszfer forrása lehet, ettől a viselkedéstől pedig igen nehéz lenne az anyát, apát és testvéreket visszatartani.
A fogszuvasodás azonban enyhe következmény a csókolózás néha súlyosabb kimenetelű "mellékhatásai" mellett. Leírtak stroke-ot, carotis dissectiót és halált is: egy 17 éves fiúnál a nyak kiszívása szövetroncsolódást, vérrögképződést és carotis sérülést okozott, egy 44 éves nőnél pedig stroke-ot. A horrort folytatva, halált okozó anafilaxiás reakció is történt, amikor egy mogyoróvajas szendvicset fogyasztó férfi fogmosás és szájöblítés után megcsókolta a barátnőjét, aki allergiás sokk következtében meghalt. Partnere szájában maradt csekély mennyiségű allergén elegendő volt a fatális következmény előidézéséhez.
Hogy a végére valami jó is maradjon: a csókolózás egészséges is lehet. Hajime Kimata számos tanulmányban vizsgálta az intenzív csókolózás és az allergia kapcsolatát. Allergiás rhinitisben és atopiás dermatitisben szenvedő 30-30 betegét arra kérte, csókolózzon fél órát partnerével, majd megmérve a hisztamin, NGF (nerve growth factor= idegnövekedési faktor), BDNF (brain-derived neurotrophic factor = agyi eredetű neutrotrop faktor), neurotrophin-3 (NT-3) and neurotrophin-4 (NT-4) szintjüket azt tapasztalta, hogy a csókolózás nyomán számos allargiás paraméter csökkent a csókolózás előtti szinthez képest.
