Primitív reflexeink felsőbb vezérlése

A vesztibuláris-okuláris reflex (VOR) minden gerincesben megtalálható, s az alsó agytörzs az agy azon része, amely az evést, az alvást és az egyéb alacsony szintű feladatokat szabályozza.

Az Imperial College London kutatói ezt a reflexet vizsgálták jobb- és balkezes személyekben, s azt derítették ki, hogy a kezesség döntően befolyásolja a VOR-t. Ez azt jelzi, hogy az agykéreg magasabb szintű funkcióinak, amelyek a kezességet is meghatározzák, szerepük van a primitív reflexek – így a VOR – szabályozásában.

A kutatás során – amelyet a Journal of Neuroscience-ben publikáltak – önkéntesek ültek egy motoros székben, amely négy másodpercenként egy fordulatot tett. Ez lehetővé tette, hogy a kutatók megmérjék, hogy mennyi idő telt el a forgás kezdetétől a szemek elmozdulásáig, azaz a VOR-ig. A személyeknek ezután bistabil vizuális perceptumokat mutattak: olyan optikai illúziókat, rajzokat, amelyeket a személy hol ennek, hol annak lát. Ezek legismertebb példái közé tartozik a kacsa-nyúl rajz és a kocka, amely vagy kiemelkedik a papírból, vagy belehatol.

A kutatók már tudták, hogy a bistabil percepciót az agykéregnek az a része irányítja, amely a komplex, döntésen alapuló feladatok végrehajtását is. Ezért Qadeer Arshad és munkatársai azt várták, hogy nem lesz kapcsolat a VOR és a bistabil percepció között.

Meglepődtek tehát, amikor azt találták, hogy a jobbkezesekben jobb irányú forgás után, a balkezesekben pedig bal irányú forgást követően a bistabil illúziók feldolgozása lehetetlenné tette, hogy a személyek stabilizálják tekintetüket.

Arshad azt mondta, hogy: „Most először találkoztunk ilyen jelenséggel. Mindeddig alacsony szintű reflexnek tartották a vesztibuláris-okuláris reflexet, aminek semmi köze a magasabb szintű agyi folyamatokhoz. Most viszont úgy látszik, hogy az agykéreg, annak is az irányérzékeléssel kapcsolatos része specializálódott erre a reflexre.”

Ez a vizsgálat hozzájárulhat annak megértéséhez, hogy egyes személyek miért szédülnek bizonyos vizuális ingerek hatására, például fényvillogásra vagy a szupermarketek zsúfolt folyosóin.

Adolfo Bronstein professzor, a közlemény egyik társszerzője szerint „a szédülés kezdetben legtöbbször vesztibuláris zavar, de ez az első fázis hamar lecseng. Egyes betegekben azonban a szédülés tartós zavar és problémát okoz; náluk a szédülést vizuális ingerek váltják ki. Az általunk végzett kísérlet körülményei ideálisak lehetnek, ha meg akarjuk érteni, hogy a vizuális ingerek miként vezethetnek tartós szédüléshez. Mi már végeztünk is olyan vizsgálatot, amelynek során a tartós szédülést komplex vizuális ingerekkel próbáltuk kezelni.”

Forrás: Imperial College London