Szürkeálllomány és centrális kövérség
Egy új vizsgálat szerint a test fölösleges (különösen a test közepe táján felhalmozódott) zsírmennyisége az agyállomány térfogatcsökkenésével jár együtt.
Dr. Mark Hamer (Loghborough University in Leicestershire, England)szerint egyértelmű lineáris fordított arányú összefüggés figyelhető meg a testtömeg index (BMI) növekedése és az agy szürkeállományának csökkenése, valamint a derék-csípő arány növekedése és az agyi szürkeállomány volumenének csökkenése között. Az agyi szürkeállomány volumene azoknál csökkent, akik obesek voltak és a derék-csípő arányuk is magas volt.
Az obesitásnak számos élettani következménye van: szerepet játszik a kardiovaszkuláris betegségekben, a diabetesben, és egyre valószínűbb, hogy az agy épségének fenntartásában is. Dr. Hamer szerint „amennyiben képesek leszünk jobban kontrollálni a népesség elhízását, csökkenteni tudjuk majd a demencia járványos terjedését is. Tudjuk, hogy a neurodegeneratív betegségek hátterében kardiovaszkuláris elváltozások állnak. Azt is tudjuk, hogy a zsírszövet – különösen a test közepe táján felhalmozódó – gyulladásos citokineket termel. Ráadásul az adipozitás és a diabetes között kapcsolat van, és a diabetes szerepet játszik az agy degeneratív folyamataiban is.”
Az erről szóló tanulmány a Neurology c. folyóiratban jelent meg online 2019. január 9.-én.
Már régebbi vizsgálatokban is igazolták, hogy az obesitás és a később kialakuló demencia között összefüggés van. Dr. Hamer és munkatársai megpróbálták megérteni ezt az összefüggést: a szürkeállomány atrófiája a demencia kockázati faktora, ezért az obesitás és a szürkeállomány volumene közötti összefüggést kutatták. Tanulmányukban az előzőekhez képest jóval nagyobb népességen végeztek vizsgálatot, és ki tudták mutatni a keresett összefüggést. Az Egyesült Királyság UK Biobank adattárából fél millió személy megfigyeléses vizsgálatára volt lehetőség. Átlagosan 55 éves életkorban lévő 9652 olyan résztvevőt emeltek ki, akiknél koponya MRI történt, ismertek voltak a BMI adatok, a derék-csípő arányok, illetve a bioelektromos impedanciával igazolt teljes zsírtömeg is.
Az eredmények azt mutatták, hogy a résztvevők 18,7%-ánál obesitás állt fenn (BMI ≥ 30 kg/m²). Az összes változóhoz (életkor, fizikai aktivitás, dohányzás, magas vérnyomás, stb.) való igazítás után látszott, hogy a magasabb obesitáshoz alacsonyabb agyi szürkeállomány térfogat társult. Egyértelműen igazolódott, hogy a magasabb fokú obesitás (BMI ≥ 30 kg/m²) és a centrális típusú obesitás (derék-csípő arány férfiaknál > 0,90, nőknél > 0,85) mellett mutatták ki a legkevesebb szürkeállományt a szikár személyekhez képest. A centrálisan elhízott személyek tették ki az obesitásban szenvedők 72%-át, ezeknél alacsonyabb volt az agyi szürkeállomány volumene, mint a nem kategorizált, általánosságban obesnek nevezett (nem centrálisan obes) személyeknél (ß = -4496, P= 0,04).
A felmérés során látszott, hogy speciálisan azoknál, akik obesek voltak és a derék-csípő arányuk is magas volt (1291 személy), az agyi szürkeállomány volumene 786 cm³ volt, míg a 3025 egészséges testtömegű személyeknél ez 798 cm³-nek adódott. Akik obesek voltak, de a derék-csípő arányuk nem volt magas, az átlagos szürkeállomány térfogat 793 cm³ volt. Az adatok szerint a centrális obesitás nélküli obes személyeknél az agyi szürkeállomány volumene a túlsúlyosokéval volt egyenlő.
Dr. Hamer megállapította, hogy „ezek az eredmények alátámasztják azokat a régebbi adatokat, melyek szerint csak a csípőkön és combokon lévő zsír a centrális obesitáshoz képest egészségesebb metabolikus profillal jár, ezért az előbbi elhízásra a „metabolikusan egészséges obesitás” kifejezés használható.”
A vizsgált populáció 2,9%-a szenvedett diabetesben. A diabetes mellitusban szenvedők agyi szürkeállományának volumene kisebb volt (ß = -14,200) a nem diabetesekhez képest. De ha a diabetest, mint változót az előzőekhez adjuk, akkor a BMI és a szürkeállomány közötti összefüggés csak részben csökken, tehát „ebben a vizsgálatban az obesitás és a szürkeállomány volumene közötti összefüggést csak részben lehet a diabetessel magyarázni.”
Kimutatható volt az obesitás és az egyes agyi régiók (caudatus, putamen, pallidum, nucleus accumbens) közötti összefüggés. Az obesitás és a fehérállomány térfogata között nem volt kapcsolat.
A szerzők megjegyzik, hogy a vizsgálat megfigyeléses volt, tehát ok-okozati összefüggés igazolására nem alkalmas, csak hipotézis generálására szolgál. Nem tisztázott, hogy az agy szerkezeti eltérései miatt jön létre az obesitás, vagy az obesitás indítja el a szürkeállomány változásait, mely aztán mechanikus módon létrehozza a neurodegenerációt. Tudni kellene a jövőben pl. azt is, hogy a hosszantartó fogyás okoz-e struktúrális javulást az agyállományban?
Forrás:
1. Medscape Medical News > Neurology News
2. Neurology
