Thyreoidectomia Hashimoto betegségben
Egy új vizsgálat szerint a pajzsmirigy teljes eltávolítása segíthet a Hashimoto betegségben szenvedők - megfelelő hormonpótlás ellenére is fennálló- tüneteinek enyhítésében.
A T-sejtek által mediált, ismeretlen okból fennálló Hashimoto-kór emelkedett anti-TPO antitestekkel és proinflammatorikus citokinekkel jár, végül hypothyreosisra vezet. A betegek egy része levothyroxin kezelésre lényegesen javul, másik része az euthyreoid állapot ellenére tovább szenved a tünetektől.
Dr. Ivar Guldvog (Telemark Hospital Trust, Skien, Norvégia) és munkatársai abból a feltételezésből indultak ki, hogy a tartós tünetek (a súlyos fáradékonyság, a gyenge minőségű alvás, az izom- és ízületi érzékenység, a száj- ill. szemszárazság) a Hashimoto thyreoiditisben fennálló autoimmunitás miatt jelennek meg, ezért a levothyroxin-nal végzett hormonpótlással csak részben szüntethetők meg – még egy euthyreoid állapot elérése ellenére is. Viszont az antigénként működő szövetek teljes kiirtásával, a totál thyreoidectomiával feltehetően enyhíthetők a tünetek, normalizálódnak a szérum anti-thyroid peroxidáz (anti-TPO) antitest értékek, csökken a gyulladás. A kutatók az Annals of Internal Medicine c. lapban online megjelent vizsgálatukba bevont 147 Hashimotó-korban szenvedő beteget randomizáltak 2 csoportra, és a teljes thyreoidectomia eredményeit hasonlították össze az egyedüli gyógyszeres kezelés eredményeivel (NCT02319538)A 18-79 éveses betegek anti-TPO antitest szintje a levothyroxin kezelés ellenére is 1000 IU/ml-nél magasabb volt. 73 betegnél teljes pajzsmirigy eltávolítást végeztek, 74 betegnél tovább adták a hormont. Néhány (<10%) beteg kombinált levothyroxin (T4) és liothyronin (T3) kezelést kapott mindkét csoportban. Minden beteg euthyreoid státuszban volt.
Elsődleges cél az általános egészségi állapot javítása volt: a Short Form-36 Health Survey (SF-36) segítségével a műtéti csoportban az SF-36 értéke 38 pontról 64 pontra javult, míg a kontroll (továbbra is csak hormonkezelésben részesülő) csoportban 38 pontról 35 pontra süllyedt. A különbség 6 hónap elteltével is statisztikailag szignifikáns maradt. 18 hónap után a műtéti csoportban lényegesen csökkent a fáradtság értéke, míg a gyógyszeres csoportban változatlan maradt: előbbi csoportban a krónikus fáradtság 82%-ról 35%-ra, utóbbi csoportban 84%-ról csak 74%-ra csökkent. 18 hónap után a szérum anti-TPO antitest titer a műtétes csoportban csaknem minden betegnél normalizálódott, míg a kontroll csoportban csak kissé csökkent: előbbieknél 2232 IU/ml-ről 152 IU/ml-re, utóbbiaknál 2052 IU/ml-ről csak 1300 IU/ml-re változott.
A műtétes csoportban 4,1%-ban (3/73) fertőzés lépett fel, egy esetben trachea-sérülés, két esetben seb következtében. Hosszasan fennálló hypocalcemia 4,1%-ban (3/73) jelentkezett, míg 5,5%-ban (4/73) egyoldali rekurrens bénulás alakult ki, melyek 12 hónap után minden esetben javultak. Nagy vérzést egyetlen esetben sem írtak le.
Ez az első randomizált, kontrollált vizsgálat, melyben kimutatták, hogy a szövetileg igazolt Hashimoto-betegségben a pajzsmirigy teljes eltávolítása az életminőség javulásával és a fáradtság megszűnésével jár, miközben normalizálódik a szérum anti-TPO antitest szintje is. A tanulmány szerzői szerint "a Hashimoto-kór egy sebészeti betegség, és így is kell kezelni.”
Dr. Rhoda Cobin (Mount Sinai, New York) kommentárjában kiemeli, nem bizonyított, hogy a betegség tüneteit a pajzsmirigy-specifikus autoimmunitás okozza, és azt sem tartja egyértelműnek, hogy az auto-antitestek csökkenése és a tünetek enyhülése között ok-okozati kapcsolat lenne. A műtéti eljárásnak hátrányainak (fertőzés, idegsérülés) ismeretében szerinte kérdéses, hogy a műtét euthyreoid állapotban megéri-e a kockázatot?
Forrás:
