Tüdőgyulladás után a szívre is figyelni kell
Egy nagy tanulmány szerint alapos szívgyógyászati vizsgálatot is ajánlatos végezni a tüdőgyulladás miatt kórházba került betegeken. A pneumónia valamilyen módon növeli a következő években előforduló kardiovaszkuláris események kockázatát.
A tüdőgyulladás leggyakrabban bakteriális vagy vírusfertőzés, ritkán gomba okozta fertőzés következménye. A világstatisztikák szerint évente átlagosan 450 millió embert érint, és négymilliós halálozásért felelős. Nálunk a pneumónia a tizedik leggyakoribb halálok, de a légzőszervi szövődményeken és a mortalitáson túl egy új, fontos tanulmány szerint a kardiovaszkuláris betegségekkel is összefüggésben lehet.
Vicente Corrales-Medina kanadai munkacsoportja azt vizsgálta, hogy pneumónia után milyen gyakran fordul elő súlyos kardiovaszkuláris esemény. Két egyesült államokbeli vizsgálat adatait dolgozták fel. Az egyikbe (Cardiovascular Health Study, CHS) 5888, 65 évesnél idősebb embert vontak be 1989 és 1994 között. A másik vizsgálatot (Atherosclerosis Risk in Communities, ARIC) 1987 és 1989 között folytatták 15 792 résztvevővel, akiknek az életkora 45–64 év volt.
Minden, tüdőgyulladás miatt kezelt vizsgálati alanyhoz két hasonló életkorú kontrollszemélyt rendeltek. Valamennyi beteg adatait tíz éven keresztül figyelték. Ennek az időszaknak a végén, a JAMA folyóirat január 20-án megjelent számában közölt dolgozatban 1271 pneumóniás beteg adatait 2542 kontrollszemély kardiovaszkuláris morbiditási adataival szembesítették.
Az eredmények azt igazolták, hogy a tüdőgyulladás miatt kezelt csoport tagjai a teljes tíz éven keresztül jelentősen nagyobb kardiovaszkuláris kockázattal éltek a kontrollszemélyekhez képest. A legveszélyesebb időszaknak a pneumóniát követő első év bizonyult. Jelentős kardiovaszkuláris eseménynek az akut infarktust, a szélütést és a koszorúér-betegség okozta halált vették.
A CHS tanulmány 65 évesnél idősebb vizsgálati alanyai a tüdőgyulladás utáni első hónapban négyszer olyan gyakran szenvedtek el valamilyen kardiovaszkuláris eseményt, mint a kontrollszemélyek. Ebben a csoportban ez a kockázat egy évtizeddel később még mindig kétszeresnek bizonyult.
A 45–64 éves vizsgálati alanyok esetében az ARIC tanulmányban a kardiovaszkuláris kockázat a tüdőgyulladást követő 2 esztendőben nagyobbnak mutatkozott, de később már szignifikáns különbség nem volt kimutatható. A tüdőgyulladást követő 90 napban a szív-ér rendszeri kockázat 2,4-szeres volt.
Részletes számítás szerint egy 72 éves nő, akinek két rizikófaktora van (magas vérnyomás és dohányzás), s tüdőgyulladást kap, ebből fölépülve az első 90 napban 31–90%-kal nagyobb eséllyel számíthat valamilyen kardiovaszkuláris eseményre.
A kutatók most azoknak a patomechanizmusoknak a vizsgálatát tervezik, amelyekkel megmagyarázható, miért számít a kardiovaszkuláris események bekövetkezése szempontjából jelentős kockázati tényezőnek a pneumónia.
