Ubrogepant migrénre
Az ubrogepant az ACHIEVE I kódnevű fázis 3, randomizált, kontrollált vizsgálatban csökkentette a fájdalmat és megszüntette a migrén melléktüneteit.
Az ubrogepant 50 és 100 mg-os adagja 2 órával a bevétel után 19%-ban, illetve 21%-ban fájdalommentességet hozott létre, és jelentős mértékben szüntette meg a fotofóbiát, a fonofóbiát és a nauseát (39%, 38% és 28%). Nausea, aluszékonyság és szájszárazság a betegek kevesebb, mint 5%-ában jelentkezett.
Az akut migrén kezelésére viszonylag kevés rendelkezésre álló gyógyszerünk van. Ezen szerek egy része nem túl hatásos, nem jól tolerálható és számos esetben kontraindikált, pl. a triptánok nem adhatók kardiovaszkuláris betegségben. Ezért az új, gyorsan ható, migrén-specifikus hatásmechanizmusú és jól tolerálható gyógyszerek nagy segítséget jelenthetnek. A klinikai kipróbálás alatt lévő calcitonin génnel összefüggő peptid (CGRP) receptor antagonista ubrogepant (Allergan) egy szájon át szedhető kis molekula. Gyorsan felszívódik, 24 órán belül eltűnik a keringésből.
A CGRP-t jelentős mértékben expresszálják a kemény agyhártyát és a meningeális vérereket innerváló trigeminális érző neuronok, melyekből a CGRP a fejfájás során kóros mennyiségben áramlik ki. A CGRP receptor antagonista ubrogepanttal két fázis 3 randomizált, kontrollált vizsgálatot is végeztek migrénes betegeken. Az ACHIEVE I vizsgálatban 50 mg és 100 mg, az ACHIEVE II-ben 25 mg és 50 mg dózisokat használtak.
Az ACHIEVE I vizsgálatban 1672 beteg szerepelt: 87,5%-ban nőbetegek voltak, átlagos életkoruk 40,7 év volt. A betegeket véletlenszerűen három csoportba osztották: 559 beteg placebót, 556 beteg alacsonyabb dózisú, 557 beteg magasabb dózisú ubrogepant kapott. Minden beteg anamnézisében migrén szerepelt aurával, vagy anélkül. A betegek 63%-a mérsékelt, 37%-a erős fájdalomról panaszkodott, 11%-uk mérsékelt-súlyos kardiovaszkuláris kockázattal rendelkezett. Fotofóbiáról a betegek 56,4%-a, fonofóbiáról 22,3%-a, nauseáról 20,9%-a panaszkodott. A kezelés biztonságosságának felmérésére 1436 beteg volt alkalmas és 1327 betegnél lehetett végül a gyógyszer hatásosságát értékelni. 2 órával a kezelés kezdete után a két ubrogepant-csoport mindkét kitűzött elsődleges végpontot (célt) teljesítette a placebo csoporthoz képest: a fájdalom megszűnt (P=0,0003) és a melléktünetek eltűntek (P=0,002). A két kezelt csoportban 61%-os, a placebo csoportban 49%-os fájdalomcsillapítást lehetett elérni, mely lényegében a kezelés 2. és 24. órája között fennmaradt. A 100 mg ubrogepantot kapó csoportban lényegesen többen maradtak fádalommentesek a kezelést követő 2-24. órában (15,0% vs 8,6%, P=0,002), és lényegesen több betegnél szűnt meg a fotofóbia (45,8% vs 31,4%, P<0,0001) a placebo csoport betegeihez képest.
A mellékhatás-profil a placebót kapó betegekével csaknem egyezett: az 50 mg-os, a 100 mg-os ubrogepan csoportokban és a placebo csoportban összesen 9,4%-ban, 16,3%-ban és 12,8%-ban fordult elő valamilyen mellékhatás. A mellékhatások 5,8%-ban, 12,0%-ban, illetve 8,5%-ban voltak a kezeléssel kapcsolatba hozhatók. Nausea 1,7%-ban, 4,1%-ban és 1,6%-ban fordult elő, aluszékonyság 0,6%-ban, 2,5% és 0,8%-ban jelentkezett, szájszárazságot 0,6%-ban, 2,1%-ban és 0,4%-ban észleltek a betegek. A kezelést követő 30 napban 5 súlyos nem várt esemény fordul elő: 2 appendicitis, 1 perikardiális folyadékgyülem, egy spontán abortusz és egy görcsroham (ez utóbbi összefügghet a kezeléssel, mert 6 órával a 100 mg ubrogepant adása után kiterjedt görcsroham formában jelentkezett. Az ok a kutatók szerint valószínűleg az alprazolam elvonása volt). A máj-aminotranszferázok emelkedését 6 esetben látták, ezt 1 esetben okozhatta talán a gyógyszer, 4 esetben egyéb oka volt, 1 esetben pedig placebóval kezelt betegben fordult elő, tehát a kezelés nem hepatotoxikus.
Az ACHIEVE II vizsgálat eredményeit még idén nyáron közölni fogják, és biztonságossági megfigyelések után vélhetőleg 2019-ben sor kerülhet az FDA-ba való beadásra. Az első, 640 betegen végzett fázis 2b vizsgálat eredményeit az American Headache Society 2016-os találkozóján már ismertették.
Dr. Natalia S. Rost (Harvard Medical School, Boston) a vizsgálat kritikájaként megemlítette, hogy jobbnak tartotta volna, ha a komparátor valamelyik ismert és hatékony gyógyszer lett volna a placebo helyett, így megtudhattuk volna, hogy a placebónál hatásosabb szer más szerrel összehasonlítva is hatásosabb-e.
Forrás:
