Új gyógyszer klinikai vizsgálata agytumorokban
Az agytumorok kezelésére igen kevés szer áll rendelkezésünkre és azok többsége nem képes átjutni a vér-agy gáton, azért is jelentős minden olyan új szer, amely ezt képes megtenni.
Egy nemrégiben végzett fázis 1b vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy a PAC-1 jelű új vegyület biztonságosan alkalmazható-e glioblastoma multiformában, illetve biztonságosan kombinálható-e a betegség kezelésére jelenleg rendelkezésre álló kemoterápiás szerekkel.
A vizsgálatba olyan betegeket vontak be, akiknek daganata az első vonalbeli kezelés mellett progrediált. A jelenlegi vizsgálat egy olyan, jelenleg is folyó fázis I vizsgálat kiterjesztett periódusa, melyben az önmagában alkalmazott PAC-1-et tesztelik különböző késői stádiumú rosszindulatú daganatokban. A vizsgálatot vezető dr. Paul Hergenrother, az Illinois Egyetem professzora már több mint egy évtizeddel ezelőtt felismerte a PAC-1 tumorellenes hatásait
A PAC-1 egyedülálló abból a szempontból, hogy képes keresztüljutni a vér-agy gáton, mely egyébként a daganatellenes szerek többsége számára akadályt jelent. A szer a prokaszpáz-3-at célozza meg, egy olyan enzimet, mely számos tumortípusban fokozott mennyiségben expresszálódik. A humán és rágcsáló sejtvonalakon végzett vizsgálatok ígéretes eredményekkel zárultak, és a kutatók kutyákon is tesztelték a PAC-1-et többféle, természetes úton spontán kialakult tumor esetében.
A daganatok többségében emelkedett a prokaszpáz-3 szintje. Amikor „bekapcsol”, a prokaszpáz-3 elpusztítja a sejteket, az ép sejtek képesek kiküszöbölni ezt sejtpusztító hatást.
A PAC-1 helyreállítja a prokaszpáz-3 aktivitását, és mivel ez az enzim nagyobb mennyiségben van jelen a tumorsejtekben, a PAC-1-et ezeket a sejteket veszi célba, míg a nem tumoros sejteket érintetlenül hagyja.
A PAC-1 hatásait korábban már tesztelték kisállatok spontán kialakult daganataiban, többek között osteosarcomában, lymphomában és legutóbb gliomában is. Egy 2016-os vizsgálatban azt találták, hogy adoxorubicinnal együtt adott PAC-1 hatására kutyák lymphomájában 4 állat közül 4-nél, osteosarcomában 6 állat körül 3-nál csökkent a daganat mérete. A kutyákon végzett kísérletek tovább folytatódtak, és mostanra bebizonyosodott, hogy a PAC-1 biztonságos, és esetenkénti gasztrointesztinális izgalomtól eltekintve alkalmazása nem jár jelentősebb mellékhatásokal.
A kutatók az Oncotargetben publikálták kutyákon és rágcsálókon szerzett legfrissebb tapasztalataikat.
A vizsgálat vezetője emlékeztet arra, hogy humán tumorok vizsgálatára a kutyák alkalmasabbak, mint az egerek vagy a patkányok, mivel a rágcsálókkal végzett vizsgálatok során a tumorsejteket előbb humán sejtekbe kell ültetni, hogy az adatok alkalmazhatók legyenek humán viszonyokra.
Ehhez immunkompromittált rágcsálósejtek szükségesek, hogy gyengítsük a humán sejtek által kifejtett kilökődési reakciót. A rágcsálókban kialakult tumorok nem utánozzák a humán mikrokörnyezetet, és különösen nem a szervezet immunreakcióját a tumor jelenlétére.
Ezzel szemben a kutyáknál előforduló daganatok egy része genetikai hasonlóságot mutat a humán tumorokkal, ezért pontosabban felmérhető, milyen hatások várhatók adott szer emberben történő alkalmazásakor.
A PAC-1 jelenleg is zajló klinikai vizsgálatában késői stádiumú szolid tumorok és lymphoma eseteiben adják a szert olyan betegeknek, akik korábban jól tolerálták a napi legfeljebb 450 mg-os tesztdózist. A fázis I vizsgálat kiterjesztett periódusában agytumoros betegeket kezelnek PAC-1-gyel napi 375 mg-os kezdődózissal, melyet fokozatosan emelnek annak eldöntésére , hogy az új szer biztonságosan adható-e együtt az agytumorok kezelésében szokványosan használt kemoterapeutikummal, a temozolomiddal.
A PAC-1 eddigi klinikai vizsgálataiban nem fordultak elő jelentős mellékhatások, egy beteg sem lépett ki a vizsgálatból mellékhatások miatt. A fázis I klinikai vizsgálat kapcsán hatásossági adatokról nem tudnak beszámolni, mivel a cél a biztonságosság felmérése volt.
Az anapasztikus astrocytoma első vonalbeli kezelése a műtét, melyet - az agytumorokban hatásos kevés szer egyikének, a - temozolomidnak az adása követ. Glioblastoma eseteiben először megpróbálják minél teljesebben eltávolítani a daganatot, a daganat műtéti kimetszése után pedig sugárkezelést és orális temozolomidterápiát adnak. A műtét során ugyanis csaknem lehetetlen az összes glioblastoma-sejtet megtalálni és eltávolítani.
Standard kezelést követően a humán glioblastoma medián túlélése körülbelül 15 hónap.