Új hatóanyag colitis ulcerosára

A Bristol Myers Squibb bejelentette, hogy az Európai Bizottság jóváhagyta ozanimod hatóanyagú készítményének kereskedelmi forgalomba hozatalát olyan felnőtt, középsúlyos—súlyos, aktív colitis ulcerosában (UC) szenvedő felnőttek kezelésére, akik a hagyományos kezelésre vagy egy biológiai készítményre elégtelen választ adtak, vagy akiknél az ezekre adott válasz megszűnt, illetve akik nem tudták tolerálni ezeket. Az ozanimod, mely egy naponta egyszer, szájon át szedhető gyógyszer, egy szfingozin-1-foszfát (S1P)-receptor modulátor, amely nagy affinitással szelektíven kötődik az 1-es (S1P₁) és az 5-ös (S1P₅) S1P receptor altípusokhoz. Az UC indikációban az ozanimod az első és egyetlen engedélyezett orális S1P receptor-modulátor, mely az elérhető egyéb készítményektől eltérő hatásmechanizmussal új terápiás lehetőséget jelent ennek a krónikus immunmediált betegségnek a kezelésére. Az igazolt hatásossági és biztonságossági profillal rendelkező, naponta egyszer, szájon át alkalmazható szer jelentős tüneti enyhülést és tartós klinikai remissziót eredményez.” Az engedély a True North pivotális, III. fázisú vizsgálat vizsgálat adatain alapul. A vizsgálatban az ozanimodot indukciós és fenntartó kezelésként értékelték placebóval szemben középsúlyos—súlyos, aktív colitis ulcerosában szenvedő felnőtt betegeknél.

A True North vizsgálatról

A The New England Journal of Medicine folyóirat szeptember 30-ai számában publikált True North egy III. fázisú, multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebokontrollált klinikai vizsgálat, mely a 0,92 mg dózisú ozanimod hatásosságát és biztonságosságát vizsgálja olyan középsúlyos—súlyos aktív colitis ulcerosában (UC) szenvedő betegeknél, akik elégtelen választ adtak vagy nem tolerálták az orális aminoszalicilátokat, kortikoszteroidokat, immunmodulátorokat vagy a biológiai szereket. A betegeknek orális aminoszalicilát és/vagy kortikoszteroid kezelést adtak az indukciós szakasz során, vagy azt megelőzően.  A betegek összesen 30%-a korábban nem reagált a TNF-blokkolókra vagy nem tolerálta jól őket. Ezeknek a betegeknek 63%-a részesült kezelésben legalább kétféle biológiai készítménnyel, beleértve a TNF-blokkolókat. A vizsgálatban részt vett betegek átlagéletkora 42 év volt a vizsgálatba való bekerüléskor, 60%-uk férfi, a betegség átlagos időtartama 7 év volt; a két csoport betegeinek jellegzetességei megfelelően kiegyensúlyozottak voltak. A 10-hetes indukciós vizsgálatban (1-es UC vizsgálat) összesen 645 beteget randomizáltak 2:1 arányban ozanimod (n=429) vagy placebo (n=216) kezelésre, akik közül az előbbi csoport 94%-a, míg az utóbbi 89%-a teljesítette az indukciós vizsgálatot. Az indukciós szakaszban nem figyeltek meg új biztonságossági szignálokat.

Az indukció időszakában a 10. héten (ozanimod N=429 vs placebo N=216) a vizsgálatban teljesült a klinikai remisszió^a (18% vs 6%, p<0,0001) elsődleges végpontja, valamint teljesültek a legfontosabb másodlagos végpontok, köztük a klinikai válasz^b (48% vs 26%, p<0,0001), az endoszkópos javulás^c (27% vs 12%, p<0,0001) és a nyálkahártya endoszkópos-szövettani javulása^d (13% vs 4%, p<0,001) az ozanimod vs placebo vonatkozásában.

A fenntartó, 2-es UC-vizsgálatban azt az összesen 457 beteget, akik az 1-es UC-vizsgálatban vagy egy nyílt kezelési karban ozanimod kezelést kaptak, és akiknél 10 hét elteltével klinikai választ értek el, 1:1 arányban újrarandomizálták, majd vagy 0,92 mg ozanimod (n=230) vagy placebo (n=227) kezelésben részesültek 42 héten át (2-es UC vizsgáltak), azaz összesen 52 kezelési hetet felölelően. Az egyidejűleg alkalmazott aminoszalicilátoknak stabil dózisban kellett maradniuk az 52. hétig. Az egyidejűleg kortikoszteroid kezelésben részesülőknél a fenntartó vizsgálatba lépéskor a dózist lépcsőzetesen változtatni kellett. Az ozanimodot kapó betegek 80%-a, míg a placebóban részesülők 54,6%-a fejezte be a vizsgálatot. A fenntartó szakaszban az összesített biztonságossági profil konzisztens volt az ozanimod, illetve a középsúlyos—súlyos colitis ulcerosában szenvedő betegek ismert biztonságossági profiljával.

A fenntartó időszakában az 52. héten (ozanimod N=230 vs placebo N=227) a vizsgálatban teljesült a klinikai remisszió^a (37% vs 19%, p<0,0001) elsődleges végpontja, valamint teljesültek a legfontosabb másodlagos végpontok, köztük a klinikai válasz (60% vs 41%, p<0,0001), az endoszkópos javulás (46% vs 26%, p<0,0001), a kortikoszteroid-mentes klinikai remisszió^e (32% vs 17%, p<0,001), valamint a nyálkahártya endoszkópos-szövettani javulása (30% vs 14%, p<0,001) az ozanimod vs placebo vonatkozásában. A rektális vérzés és a székelési gyakoriság alpontszámainak csökkenését már a 2. héttől megfigyelték (azaz egy héttel a szükséges hétnapos dózistitrálás teljesítése után) az ozanimoddal kezelt betegek körében.

A True North vizsgálat indukciós és fenntartó szakaszaiban az összesített biztonságossági profil konzisztensen megfelelt az ozanimod, illetve a középsúlyos—súlyos colitis ulcerosában szenvedő betegek ismert biztonságossági profiljának.

Minden beválasztható beteget egy nyílt elrendezésű kiterjesztett vizsgálatba vontak, amely jelenleg is zajlik, és amelyet úgy terveztek, hogy az ozanimod hosszú távú profilját középsúlyos—súlyos aktív UC kezelésében értékeljék. A vizsgálatba bevont betegek körében a klinikai remisszió, a klinikai válasz, az endoszkópos javulás és a tüneti remisszió általában a 142. hétig megmaradt. A colitis ulcerosában szenvedő betegek körében végzett vizsgálat kiterjesztése során nem azonosítottak új biztonságossági aggályt. További információ a vizsgálat nyílt elrendezésű kiterjesztéséről a www.clinicaltrials.gov oldalon található, az NCT02531126 számon.

Az ozanimod ellenjavallt azoknál a betegeknél, akik túlérzékenyek a hatóanyaggal vagy bármely segédanyaggal szemben az alkalmazási előírásban (SmPC) foglaltak szerint; akik immunhiányos állapotban vannak; azoknál a betegeknél, akiknek az elmúlt hat hónap során szívinfarktusuk, instabil anginájuk, stoke-juk, tranziens ishaemiás attackjuk, kórházi elhelyezést igénylő dekompenzált szívelégtelenségük vagy a NYHA besorolása szerinti III/IV. szintű szívelégtelenségük volt; azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében szerepel másodfokú AV-blokk, II-típusú vagy harmadfokú AV-blokk, sick sinus szindróma, illetve ha jelenleg valamelyik betegségtől szenvednek és nincs pacemakerük. A készítmény ellenjavallt továbbá súlyos aktív fertőzések, aktív krónikus fertőzések (például hepatitisz és tuberkulózis); rákos megbetegedés; súlyos májelégtelenség (Child-Pugh C-osztály) esetén; valamint terhesség alatt és fogamzásgátlást nem alkalmazó, fogamzóképes nők körében. A leggyakrabban jelentett mellékhatások (>5%) a sclerosis multiplexben (SM) szenvedő felnőtt betegek kontrollált periódusaiban végzett és az UC klinikai vizsgálataiban a nazofaringitisz, az emelkedett alanin-aminotranszferáz (ALT) szint, valamint az emelkedett gamma-glutamil transzferáz (GGT) szint. A vizsgálat megszakításához vezető leggyakoribb mellékhatások a májenzimszint emelkedésével függtek össze (1,1%) az SM klinikai vizsgálataiban. A vizsgálat megszakításához vezető májenzimszint-emelkedés a betegek 0,4%-ánál fordult elő a colitis ulcerosa kontrollált klinikai vizsgálataiban. Az összesített biztonságossági profil hasonló volt a SM- és az UC-betegek esetén.

Forrás: BMS sajtóközlemény

IMM-HU-2100004

Lezárás dátuma: 2021.12.1.