Várandós anyák és a dohányzás

A várandós anyák dohányzása jól ismert káros hatásokkal jár: koraszülés, alacsony születési súly, magasabb magzati- és újszülöttkori halálozás. Már az 1960-as években egyértelműen igazolták, hogy az anya dohányzása és a szuboptimális magzati fejlődés között összefüggés van: a terhesség korai szakában dohányzó nőknél magzati teratogén hatásokról, a terhesség későbbi szakában dohányzó nőknél a magzat növekedési- és fejlődési rendellenességeiről számoltak be. Semmilyen nikotin-mennyiség nem biztonságos, de értelemszerűen a naponta elfüstölt cigaretták számának növekedésével egyre fokozódnak a magzatot ért káros hatások. A dohányzás közvetett módon egyéb károkat is okoz: a terhesség alatt is dohányzó asszonyoknál az anyai morbiditás is nő, különös módon a placenta problémák is gyakoribbá válnak, holott a dohányzás – mint kockázati faktor – kiiktatása végtelenül egyszerűnek látszik.

Az Egyesült Államokban is különféle ajánlások és stratégiák foglalkoznak a kérdéssel, a Healthy People 2020 program például azt tűzte ki céljául, hogy a prenatális absztinencia legalább 10%-kal javuljon, azaz a 2007-es 89,6%-os értékről 2020-ra 98,6%-ot érjen el. A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) rendszeres statisztikai kiadványában (a National Vital Statistics Reports) 2016. február 10.-én megjelent beszámoló szerint 2014-ben nagyjából a várandós anyák 8%-a dohányozott terhessége alatt, leginkább az indián és az alaszkai származásúak.

Sally Curtin és TJ Mathews tanulmányukban az USA 46 államában gyűjtöttek adatokat a születési statisztikákból (ez az Egyesült Államokbeli születések mintegy 95%-át jelenti) a terhesség előtti és alatti anyai dohányzásról és leszokásról. A terhességi dohányzásról az USA-ban 1989-től gyűjtik az adatokat, 2003-tól már a terhesség előtti 3 hónap és a terhesség alatti hónapok dohányzása is pontos adatokkal rendelkeznek. A dohányzás-elleni kampányoknak (is) köszönhetően a dohányzó anyák száma az 1990-es évektől fokozatosan csökkent.

 2014-ben minden 10 szülő nő közül egy (10,9%) dohányzott a teherbeesés előtti 3 hónapban. Ezeknek az asszonyoknak egynegyede (24,2%) a terhesség felismerésekor abbahagyta a dohányzást. Egyébként a dohányzást abbahagyók eleve kevesebb napi adagot szívtak, mint a dohányzást a terhesség ellenére is folytatók (10 cigaretta/nap vs. 14 cigaretta/nap).

A vizsgálat adatai szerint a terhesség alatt az asszonyok 8,4%-a dohányzott. Leggyakoribb volt a dohányzás a terhesség első trimeszterében (8,2%), ami a második trimeszterre 7,0%-ra esett, majd a harmadik harmadban már csak 6,6 %-os volt, ami azt jelenti, hogy az első vagy a második trimeszterben még dohányzó nők egyötöde (20,6%-a) a harmadik trimeszterre már abbahagyta a dohányzást. A terhesség alatti dohányzás leginkább a 20 és 24 éves kor közötti korosztályban volt gyakori (13%-os) a többi korosztályhoz képest. Az amerikai indián és alaszkai származású nők dohányoztak leggyakrabban a terhesség alatt (18%). Lényeges különbségek voltak az egyes államok között: míg Kaliforniában csak a terhes nők 2%-a, addig Nyugat Virginiában 27%-uk dohányzott. A magasabb képzettségűek, a magánbiztosítást fizetők és az ázsiai és spanyol etnikumból származók voltak leginkább hajlandók abbahagyni a dohányzást terhességük alatt.

A dohányzást a terhesség alatt is folytatók legalább azt megtették, hogy csökkentették a napi cigaretták számát: a terhesség előtti napi 13-ról a harmadik trimeszterre napi 9-ra csökkent az elszívott cigaretták száma. A terhes-gondozás fontos szerepet játszott az eredmények alakulásában, mert a gondozásban részesülőknél felére csökkent a terhesség alatti dohányzás aránya a nem gondozottakhoz képest (14,6%-ról 7,1%-ra).

Curtin és Mathews szerint a dohányzás a terhesség és gyermekszülés legegyszerűbben kikapcsolható kockázati faktora. Minden lehetséges forrást és stratégiát igénybe kell venni, hogy a nemzőképes korban lévő nők – és különösen a terhes nők – ne dohányozzanak.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Medscape Medical News

2. NVSS