Veseelégtelenségben is kedvező a sztatin

A Cholesterol Treatment Trialists' (CTT) Collaboration-ban résztvevő szerzők metaanalízise szerint krónikus veseelégtelenségben (chronic kidney disease,CKD) a sztatinok kardiovaszkuláris védőhatása annál eredményesebb, minél jobban sikerül adagolásukkal az LDL-koleszterin szintjének csökkentése.

A nagy kardiovaszkuláris események és a stroke kockázatának csökkenése azonban a vesefunkció romlásával egyre gyengül és nem érvényesül dializált betegekben sem.

Minél nagyobb az LDL-koleszterin csökkenés mértéke, annál nagyobb a sztatinok védő hatása, azonban a nagyobb mértékű LDL-koleszterin csökkentés nagyobb adag sztatinnal érhető el, ami viszont növelheti a (szérum kreatinfoszfokináz (CPK) szintjének emelkedésével járó), miopátia, enyhébb esetben az izomfájdalmak, fájdalmas izomgörcsök kockázatát.

A kutatók a CTT Collaboration Klinikai vizsgálatok adatbázisából 28 vizsgálat összesen  183 419 beteg, köztük dializált és veseátültetett betegek adatait elemezték. A vizsgálatok egyike a dializált betegeket érintő legfontosabb AURORA nevű vizsgálat volt, amiben azonban máshogy definiálták a koronária eredetű halálozást, ezért a CTT kutatói átdolgozták az elemzést az egységes osztályozás és elemzés érdekében. A vizsgálatokban szereplő LDL-koleszterincsökkentés mértékének különbségeinek értékeléséhez szintén standardizálniuk kellett az eredményeket.

Általánosságban elmondható, hogy az első nagy kardiovaszkuláris esemény bekövetkezésének valószínűsége 21 %-kal csökken az LDL-koleszterinszint  sztatinokkal elért minden 1 mmol/l-es csökkenésekor (RR: 0,79; 95% konfidencia intervallum [CI], 0.77 - 0.81; P < 0,0001). A sztatin használatakor mind a major  kardiovaszkuláris események, mind a stroke előfordulása csökken (RR: 0,76 [95% CI, 0,73 - 0,79] és 0,84 [95% CI, 0,80 - 0,89]).

Továbbá minden 1 mmol/l-es LDL-koleszterinszint csökkenés 25%-kal csökkenti a koronária revaszkularizációt (RR, 0,75; 95% CI, 0,73 - 0,78; P < 0,0001) - amit nem befolyásolt lényegesen a vesefunkció alapértéke-, és 12%-kal a vaszkuláris eredetű halálozást (RR, 0,88; 95% CI, 0,85 - 0,91; P< 0,0001)- ezesetben viszont a csökkenés mértéke kisebb volt, ha a kiindulási vesefunkció már eleve kéárosodott volt. A sztatinok a nem vaszkuláris eredetű halálozást nem befolyásolták.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a sztatinterápia igen előnyös a krónikus vesebetegségben szenvedők kardiovaszkuláris rizikójának csökkentésében és kedvező hatásuk arányos az LDL-koleszterinszint csökkentésének abszolút mértékével, de a relativ kockázatcsökkentés mértéke a vesefunkció romlásával csökken. Feltételezik, hogy az új koleszterincsökkentő szerek, például a PCSK9-gátlók is rendelkeznek efajta védőhatással és szerintük azt is érdemes lenne vizsgálni, hogy a sztatinok javíthatják-e a vesefunkciót.