A BMI félrevezethet

A University of Pennsylvania kutatói szerint a testtömeg index, ami egy személy magasságán és tömegén alapul, és a test zsírtartalmát próbálja megbecsülni, pontatlan. Olyan fontos tényezőket, mint az izmok tömege, a csontozat sűrűsége, a nemi és rasszbéli különbségek, vagy akár a testalkat, egyáltalán nem vesz figyelembe.

Néhány havonta újra és újra kijelentik a tudósok, hogy a testtömeg-index (BMI) hibás. Ekkor ez mindig nagy sajtóvisszhangot kap, majd hirtelen megint elfeledkezünk az egészről. A BMI szerint, ha a kalkulált pontjaink száma 18,5 és 25 pont közé esik, normál súlyúak vagyunk, ha ez az érték 25 és 30 között van, akkor túlsúlyosak, ha 30 fölött alakul, akkor elhízottak.

A Science című lapban, M. Lazarés R. Ahima azokat a nehézségeket ismertette, amikkel a szakértőknek szembe kell nézniük, ha az elhízott emberek egészségi állapotát, illetve halálozási kockázatát próbálják felbecsülni. Köztudott, hogy az elhízás növeli a szívbetegségek, a 2-es típusú diabétesz, a rák, az alvási apnoe és sok egyéb betegség kialakulásának kockázatát. Bár néhány, a közelmúltban megjelent tanulmány szerint, bizonyos esetekben meg is védhet a stroke vagy a szívelégtelenség miatti elhalálozástól. A Science-ben megjelent cikk - "The Health Risk of Obesity - Better Metrics Imperative"² – szerzője az elhízottság előnyeire és hátrányaira, mint az elhízás-mortalitás paradoxonra utal, egy paradoxonra, amely számos vita termékeny táptalaja.

Dr. Ahima szerint: „Sürgősen szükség van egy praktikus és megfizethető módszerre, amellyel mérhető lenne a testzsír, az izomzat, de szükséges lenne olyan biomarkerek felfedezése és vizsgálhatósága is, amelyek segítségével jobban felmérhető a betegségek kialakulásának és halálozásának kockázata. Az elhízottság megállapítására alkalmas mérések fejlesztésének legfőbb előnye az lenne, hogy egyénre szabottan lehetne meghatározni az optimális testsúlyt, figyelembe véve a kort, a nemet, a genetikát, a személy edzettségi állapotát, a már kialakult betegségeket és az elhízás okozta anyagcsere-változásokat.”

A 30 vagy afeletti BMI értékkel rendelkező, azaz elhízott személyek esetében jelentősen nagyobb az esélye a cukorbetegség, rák, szív és érrendszeri betegségek, csont- és ízületi gyulladás, a máj és epehólyag betegségek kialakulásának. Ezen felül az elhízottság növeli az idő előtti elhalálozás kockázatát is.

Több tanulmány azonban azt mutatta, hogy egyes elhízott személyeknek kisebb esélyük van  a szív és érrendszeri betegségek kialakulására és az anyagcsereprofiljuk is jobb, mint a normál BMI értékekkel rendelkező személyek egy részének, kik anyagcseregondokkal küzdenek és ezért idő előtti elhalálozásuk esélye is nagyobb.

A University of Virginia egy kutatócsoportja azt találta, hogy az elhízott emberek műtét utáni rövidtávú túlélési esélyei jobbak, mint a normál testsúlyú betegekéi. A 23,1 BMI értékkel vagy annál kevesebbel rendelkezők körében kétszer akkora volt a harminc napon belüli halálozás esélye, mint a 35,3 vagy annál nagyobb BMI értékkel rendelkezőké.

Dr. Lazar és Dr. Ahima rámutatnak arra, az elhízás valódi következményeivel valószínűleg nem vagyunk tisztában, mivel a kutatók a BMI és az egészség illetve halálozási kockázat közötti kapcsolatokra fókuszálnak, ugyanakkor nem veszik számításba, hogy egy szándékos/akaratlan súlygyarapodás/csökkenés befolyásolhatja az eredményeket.

Dr. Lazar véleménye szerint az elkövetkezendő évek kutatásainak sokkal inkább a molekuláris oldalról kellene megközelítenie a problémát, és figyelembe kellene venniük azt, hogy a testsúlyingadozás miatt változó anyagcsere-faktorok mennyiben befolyásolják a diabétesz, szívbetegségek, rák, vagy egyéb betegségek kialakulásának kockázatát, illetve hogyan változik az egészségi állapot, illetve az elhalálozás kockázata.

A BMI az alacsony embereknél lefelé, míg a magasaknál felfelé torzít

Nick Trefethen az Oxford University Matematikai Intézetének professzora, a The Economistnak írt levelében kifejtette, hogy a BMI miért vezet zűrzavarhoz és félreértéshez. A BMI számítási módszere: testsúly(kg)/magasság²(m²). Ez a műveletsor alacsony emberek esetében túl sokkal, míg magas emberek esetén túl kevéssel oszt, így téve az alacsonyabb embereket ”vékonyabbá” míg a magasakat ”túlsúlyosabbá”. A testtömeg-indexet az 1830-as években találta ki egy belga matematikus L. A. J. Quetelet, és azóta is ezt használják, hiába állnak rendelkezésünkre a pontosabb munkához szükséges eszközök. Trefethen professzor szerint, ha a tömeget nem a magasság négyzetével, hanem a magasság 5/2-ik hatványával osztanánk el, sokkal pontosabb eredményt kapnánk.

A derékbőség és a diabétesz kockázata összefügg, de nincs kapcsolata a BMI-vel

A Medical Research Council (MRC) kutatói a PLoS Medicine-ben kifejtették, hogy nem csupán az elhízás, de a derék kerülete szorosan összefügg a 2-es típusú diabétesz kialakulásával, ezért Dr Claudia Langenberg és csapata szerint a derékbőséget érdemes lenne sokkal szélesebb körben mérni a 2-es típusú diabétesz kialakulásának kockázatbecslésére. Egy túlsúlyos, legalább 102cm derékkerületű férfiban legalább akkora eséllyel alakul ki 2-es típusú diabétesztől, mint egy szenvedni, mint elhízott férfitársában. Ez vonatkozik a 88 cm vagy ennél nagyobb derékbőségű nőkre is.

Egy a RAND Corporation által publikált tanulmány kimutatta, hogy a 2-es típusú diabéteszben szenvedő amerikai és Egyesült Királyságbeliek betegek számbéli különbsége sokkal szorosabb összefüggést mutat a derékbőséggel, mint a BMI-vel. J. P. Smith, a cikk egyik szerzője azt nyilatkozta: „Az amerikai emberek több zsírt raktároznak testük középső harmadán, ez magyarázhatja, hogy miért alakul ki több diabétesz az Egyesült Államokban, különösen az amerikai nők körében. A derékbőség volt az a hiányzó szempont, amit most tanulmányoznunk kellene.” 

Derék-testmagasság hányados: jobb, mint a BMI

Dr. Margaret Ashwell, a British Nutrition Foundation független konzultánsa a XIX. Congress on Obesity (Május 2012) alkalmával kifejtette, hogy a derék-testmagasság hányados sokkal megbízhatóbb előrejelzője a 2-es típusú diabétesznek illetve a szív és érrendszeri betegségeknek, mint a BMI. „Amennyiben a derékbőségünk kisebb, mint a testmagasságunk fele, úgy a várható élettartamunk magasabb lesz.” A derék-magasság hányados, egyfajta szűrőként is funkcionálhatna Ashwell szerint. Továbbá a BMI nem veszi figyelembe a test zsírtartalmának eloszlását, pedig a hasi zsírpárnák sokkal jobban befolyásolják fontos szerveink működését mint a test egyéb részein lerakódottak. A derékbőség pedig a hastáji zsírkészletek pontos jelzője.

Példák a BMI legnagyobb tévedéseire

A pankrátor Steve Austin karrierjének csúcsán mintegy 124 kg-ot nyomott. A magassága 187 cm. A 32,4-es BMI-je az elhízottak közé sorolná.

A BMI talán legnagyobb hibája, hogy nem veszi számításba a test izomzatának tömegét, a zsír ellenében, pedig az izom jóval nehezebb, nagyobb sűrűségű, így az izmos, atletikus emberek a BMI alapján elkerülhetetlenül túlsúlyosabbnak bizonyulnak. Vegyünk példának egy 90 kg-ot nyomó, 86 cm-es derékbőségű, 182 cm magas férfi olimpikon sprintert. Az ő BMI értéke pont akkora lesz, mint egy 182 cm magas, 102 cm-s derékbőségű nem sportoló férfitársáé, aki szintén 90 kg-ot nyom. A testtömeg-index szerint mind a ketten túlsúlyosnak számítanak. Amennyiben viszont a derék-testmagasság hányadost nézzük, látható hogy a 182 cm magas atlétánk derékbősége 86 cm, azaz magasságának kevesebb, mint a fele, ami azt jelenti, hogy egészséges súlyban van. 102 cm-s derékbőségű férfitársát pedig példánk egyértelműen másik csoportba sorolja.

A hatóságok álláspontja
A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) szerint a testtömeg-index a legtöbb ember esetében egy meglehetősen megbízható módszer a test zsírtartalmának mérésére, a National Institutes of Health (NIH) ezt mondja: „A BMI egy jó módszer arra, hogy a testtömegünkről eldönthessük megfelel-e a magasságunknak.”Lehet, felül kellene vizsgálniuk a kijelentéseiket.

Forrás: Rexford S. Ahima, Mitchell A. Lazar: The Health Risk of Obesity—Better Metrics Imperative. Science 23 August 2013: Vol. 341 no. 6148 pp. 856-858 DOI: 10.1126/science.1241244