A COX-2 gátlók növelik a stroke halálozást

A Neurology c. lapban 2014. november 5.-én online megjelent írásban dán kutatók újabb bizonyítékokkal szolgálnak arra, hogy a ciklooxigenáz-2 gátlók (COX-2 gátlók) árthatnak a stroke-os betegnek. A vizsgálatot Aarhus-ben, a University Hospitalban végezték Dr. Morten Schmidt vezetésével, és azt találták, hogy azoknál a stroke-os betegeknél, akik a kórházba kerülés előtt COX-2 gátlót szedtek, 20%-al magasabb volt a 30 napon belüli halálozás, míg a szokványos nemszteroid gyulladásgátlóknak (NSAID) nem volt ilyen hatásuk. A legújabb ajánlások fokozott kardiovaszkuláris, vagy stroke kockázat esetén manapság már ellene vannak a COX-2 gátlók és a szokványos NSAID-k használatának, és ilyenkor fájdalomcsillapításra paracetamol használatát javasolják.

A kutatók egy Dániára kiterjedő, népességi alapú kohorsz vizsgálatot szerveztek. Kiemelték a 2004 és 2012 közötti első stroke-juk miatt kórházba került betegeket (n = 100 043), és vizsgálták a 30 napon belüli stroke halálozást. A betegek 51%-a ischémiás stroke-ban, 12%-a koponyaűri vérzésben (ICG), 5%-a subarachnoidális vérzésben és 32%-a közelebbről nem meghatározott stroke-ban szenvedett. Az NSAID-fogyasztás szempontjából három kategóriát állítottak fel: a szert jelenleg is használók (a kórházi felvétel előtti 60 napon belüli írtak fel számukra NSAID-ot), a szert korábban illetve sohasem használók. A „jelenleg is használók” csoportját tovább bontották azokra, akik csak most kezdték el szedni, illetve azokra, akik a NSAID-ot  már régen használják. A „jelenleg is használók” csoportját az összes stroke-os eset mindössze 10,8%-a (10.835 beteg) alkotta. Leggyakoribb az ibuprofen szedése volt (51,4%), majd a diclofenac következett (27,0%), és az ezek utáni sorrend a következőképpen alakult: etodolac (10,7%), naproxen (3,2%), celecoxib (1%), rofecoxib (0,5%). A vizsgálat kb. 8 éve folyamán a diclofenac használata fokozatosan visszaszorult, valószínűleg a COX-2 gátlókról nyilvánosságra került kedvezőtlen adatok miatt.  

A 30 napon belüli halálozás kockázatának felmérésére a Cox regressziós tesztet vették igénybe.

A vizsgálat szerint a stroke kockázata a már régóta COX-2 gátlókat - etodolac, diclofenac - szedők között volt a legnagyobb, itt 53%, illetve 28%-kal volt magasabb a stroke után 30 napon belül bekövetkezett halálozás. Az coxibok újabb keletű szedése az NSAID-kat soha nem szedőkhöz képest szintén emelték a kockázatot, de jóval kisebb mértékben. ( Dr. Christiansen megjegyezte, hogy a rofecoxib nem emelte a stroke utáni közvetlen halálozás kockázatát – bár éppen a vizsgálat kezdetekor, 2004-ben vonták vissza a piacról, éppen a szívrohamok és a stroke emelkedett kockázata miatt, ezért – mint a fenti adatból is látható - a vizsgálatba csak igen kevés rofecoxib-szedő beteg.)

Az igazított korai halálozási kockázati arány (hazard ratio =HR) a szelektív COX-2 gátlókat jelenleg is használók között 1,19 volt a sohasem használókhoz képest (ami durván 20%-os emelkedést jelent).A különböző COX-2 gátlókat is értékeljve a régebbi tradicionális COX-2 gátlóknál magasabb az arány (HR = 1,42), melyből az etodolac (HR = 1,53) és a diclofenac (HR = 1,28) jelentős mértékben veszik ki a részét. A halálozás a régebbi COX-2 gátlók és az ischémiás stroke halálozás között áll fenn, leginkább a jelenleg is használók között. Az agyvérzésekből származó mortalitást a nonszelektív NSAID-k, vagy a COX-2 gátlók használata nem befolyásolta.

Az észlelt hatás mechanizmusa valószínűleg a prosztaglandin E2 neuroprotektív hatásának csökkentésében keresendő. A szerzők azt javasolják, hogy az arteriális thromboembólia magas kockázatával rendelkezőknek (pl. magas CHA2DSVASc score-ú pitvarfibrilláló betegeknek) ne írjunk fel COX-2 gátlókat, ha egyéb kezelésekre is van lehetőség.  

Írásunk az alábbi közlemények felhasználásával készült:

1. Medscape Medical News > Neurology

2. Neurology

3. Hospital Physician

4. Angiology