A diabeteszesek természetellenes halálozása
A cukorbetegek az átlagnépességnél gyakrabban halnak meg természetellenes módon – legalábbis Svédországban.
A világon elsőként kutatták a diabetes és a természetellenes halálozás közötti összefüggést egy svéd összehasonlító nemzeti epidemiológiai vizsgálat keretében. A vizsgálat adatait Dr. Roger T. Webb, a manchesteri Egyetem Suicide Prevention központjának vezető kutatója svéd kollégák segítségével értékelte ki, eredményeiket a Diabetes Care 2014. május 21.-jei online számában közölték.
Az eredmények arra utalnak, hogy az öngyilkosságok, balesetek és gyilkosságok áldozatai között több a cukorbeteg (mind az 1-es típusú, mind a 2-es típusú diabeteszes), ráadásul a tragédiák a cukorbajban szenvedők esetén kissé fiatalabb korban következnek be, mint az egész népességben. A közlemény szerint a svéd diabetesek körében különösen a szándékos és a véletlen mérgezések szaporodnak meg. A megelőzés érdekében először fel kellene tárni a jelentősen emelkedett gyakoriság okait és a kockázati faktorokat.
A svéd diabetes regiszter alapján 252 191 egyén adatait nézték át 1996 és 2009 között. 55%-uk férfi volt, átlagosan 69 évesek. A diabetes típusát külön nem elemezték. Minden diabeteses személyt a svédországi népességből kiválasztott másik 5 személlyel hasonlították össze. A természetellenes halálozás az átlag népességben 32,1/10 000 fő volt, a diabeteszes csoportban viszont 77,3/10 000 főre emelkedett (RR:2,23). Az öngyilkosságok még gyakoribbak voltak: az átlaghoz képest 3,36-szor annyi, a balesetek szorzója pedig 1,98-nek adódott. Kiemelkedően magas volt a mérgezéses öngyilkosság (RR 5,77), a véletlen mérgezés (RR 3,82), és a közlekedési balesetek (RR 3,73) aránya. A gyilkosság kockázata is szignifikánsan nőtt (RR 3,08), bár utóbbi összességében csak nagyon ritkán történt (0,2/10 000 az átlagos népességben, 0,6/10 000 a diabeteszesek körében). Az öngyilkosságot elkövető cukorbetegek fiatalabbak voltak az átlagosnál (64 év vs 75 év, p<0,001). A szándékos és véletlen mérgezések során az idegrendszerre ható vegyületeket, az altatókat, az alkoholt és a kipuffogógázt használták elsősorban. A „meg nem határozható” drogok és gyógyszerek cukorbetegeknél 39,3%-ban, az átlagos népességben csak 23,7%-ban szerepeltek (p<0,001) a halál okaként. A „meg nem határozható” drogokkal és/vagy gyógyszerekkel összesen 105 mérgezés történt a cukorbetegek körében, ennek 30%-a valószínűleg inzulinnal, vagy orális antidiabetikumokkal. Az összes végzetes mérgezés során kb. minden tizedik betegnél (8,9%) az inzulin túladagolása volt a halál oka. A fatális inzulintúladagolás nagy többsége nem véletlenül, hanem öngyilkossági szándékkal történt, ami egyezik azzal a régebbi megfigyeléssel, hogy 160 inzulintúladagolás mintegy 90%-a öngyilkossági szándékú volt [Int J Clin Pharmacol Ther. 2004;42:277-80]. Az egyértelmű öngyilkossági szándék különösen nagyarányú volt az átlag népességhez viszonyítva (RR 10,24).
Dr. Laura N. McEwen PhD epidemiológus szakértő (Michigani Egyetem, Ann Arbor) szerint talán a diabetesben szenvedők között magasabb számban észlelhető depresszió magyarázhatja a több öngyilkosságot, a gyakoribb halálos közlekedési balesetek hátterében pedig a hipoglikémia és/vagy a diabeteszes neuropátia állhat. „Viszont nem látok összefüggést a diabetes és az egyéb balesetek, az emberölés és a iatrogén hatások között. Mi is gyakran látunk inzulin-túladagolást, vagy a rövidhatású és a hosszúhatású inzulinok összecserélését. A svéd megfigyelések adataival valószínűleg azonos eredményeket kapnánk a többi iparilag fejlett országban, és az USA-ban is. A közlemény szerzőivel egyetértek, szerintem is fontos lenne a cukorbetegek mentális állapotának rendszeres ellenőrzése.”
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
