A dialízis okozta szívkárosodás MR-képe

A veseelégtelenségben szenvedő betegeknél alkalmazott dialízis kapcsán vérnyomásesés következhet be, melynek nyomán csökken a szív vérellátása. Ez idővel a szív hosszú távú károsodásához vezethet.

A nottinghami egyetem kutatói azt kívánták felmérni, hogy a dialízis mekkora stresszt jelent a szív számára, illetve hogy e tekintetben van-e különbség a szokványos hemodialízis (HD) és a hemodiafiltráció (HDF) között, melynek során a kezelés alatt eltávolítják a folyadékot a szervezetből, de ugyanakkor kiegészítő folyadékpótlásra is sor kerül.

A nottinghami egyetem Sir Peter Mansfield Képalkotó Központjának (SPMIC) és a Vesekutatási és Innovációs Központnak (CKRI) a munkatársai 12 dializált betegnél végeztek MR-vizsgálatot, akiknek kezelése random besorolás szerint hagyományos HD-vel vagy HDF-fel történt.

A vizsgálatok azt jelezték, hogy a szokványos hemodialízis és a  HDF egyaránt jelentős hatást fejt ki a kardiovaszkuláris rendszerre, illetve hogy a kétféle kezelési módszer között e tekintetben nincs különbség. A fentiek alapján a kardiális MR-képalkotás alapvető szerepet kaphat a dialíziskezelés tökéletesítése során.

Sue Francis fizikus professzor így fogalmaz: „Most első ízben alkalmaztunk MR-vizsgálatot arra, hogy felmérjük a kardiális funkciókat, miközben aktuálisan zajlik a dialíziskezelés. Ehhez több akadályt is el kellett hárítanunk: fel kellett állítanunk a dializáló berendezést az MR-vizsgálóhelyiségben, a betegnél alkalmazott fém tűket nem mágnesezhető anyagból készült szilikon tűkre kellett cserélnünk, meg kellett hosszabbítanunk a beteget a dializáló berendezéshez kapcsoló csöveket, és a berendezésnek a mágneses mezők ismeretében kellett megtalálnunk a helyét.”

„Ezzel a módszerrel egyidejűleg több kardiovaszkuláris paramétert is nyomon tudtunk követni, mialatt folyt a betegnél a dialízis. Ezen belül mértük, hogy a szív bal kamrája mennyi vért pumpál percenként a keringési rendszerbe, milyen hatásfokkal képes összehúzódni a szívizomzat, milyen a coronariák keringése, illetve a kapilláriskeringés – számolt be a vizsgált paraméterekről Maarten Taal belgyógyász nefrológus. − Érdekes megfigyelésünk volt, hogy a szisztolés kontraktilis funkciót tükröző összes paraméter mind a hagyományos hemodialízis, mind a hemodiafiltráció alatt jelentősen csökkent, és a dialízist követően csak részlegesen állt helyre. Minden beteg bizonyos mértékű bal kamrai diszfunkciót mutatott, és a szívizomzatot ellátó kis kapillárisok vérátáramlása mindkét kezelési forma mellett jelentősen csökkent. Mostani megfigyeléseink megerősítik, hogy szükség van olyan beavatkozásokra, melyekkel képesek vagyunk mérsékelni a dialízis negatív hatásait.”

A friss tapasztalatok alapján a szerzők olyan további vizsgálatokat terveznek, melyekkel más kezelési formák hatásait is felmérhetik MR-képalkotás segítségével.