A férfiak memóriája az öregedéssel gyorsabban romlik
Régóta ismert, hogy az életkorral járó „normális” memóriavesztés férfiaknál súlyosabb, mint a nőknél, de ez természetes folyamat, és nincs összefüggésben az Alzheimer-kórral. A kockázati faktorok csökkentésével azonban a memóriavesztés is lassítható.
Funkcionális MRI vizsgálatok segítségével már néhány évvel ezelőtt bizonyították, hogy az apoliporotein E génε4 nevezetűallélje (az Alzheimer-kór legfontosabb genetikai kockázati faktora) már jóval az amiloid plakkok akkumulációja és a kognitív funkciók nyilvánvaló romlása előtt megváltoztatja az agyi kapcsolatokat.
A JAMA Neurology-ban 2015. március 16.-án online megjelent tanulmányban a vizsgálat vezetője, Dr. Clifford Jack Jr (Mayo Clinic and Foundation, Rochester, Minnesota) szerint kognitív szempontból normális középkorú és idősebb férfiak memóriája rosszabb és hippocampus volumenük kisebb. A középkorú férfiakban bekövetkező emlékezet-gyengülés és agyi méretcsökkenés nem az Alzheimer-kór korai manifesztációja, és az APOE ε4 nem jelzi a sem a memória sem az agytérfogat csökkenést. A vizsgálat vezetője szerint eredményeik „a legújabb képalkotó véleményektől eltérő képet festenek, melyek figyelmüket az APOE ε4 hatásaira fókuszálták, de nem nagyon vették figyelembe a nemeknek az agy szerkezetére és működésére gyakorolt hatásait”. Dr. Jack kijelentette, hogy „legfontosabb felismerésünk, hogy a memória állapota és a hippocampus volumene egymással összefüggésben halad, és a harmincadik életév után mindkettő folyamatosan csökken. Az amiloid szintek emelkedése viszont csak jóval később, kb. a 70-es kor táján észlelhető az agyban. Ezért úgy gondoljuk, hogy a középkorú férfiaknál észlelt memória- és az agyi volumen csökkenés nem az amiloid plakkok következménye, és nem az Alzheimer-kór kezdeti jele, jóval inkább a normál öregedés velejárója, melyet a cerebrovaszkuláris betegségek felszínre hozhatnak”.
Sokáig azt gondoltuk, hogy a középkorúaknál kezdődő memória-vesztés előre vetíti a később megjelenő Alzheimer-kórt, de ez nem így van: „a memóriának és az agy volumenének csökkenése már évtizedekkel az Alzheimer biomarkereinek megjelenése előtt megindul”. Tehát, ha életünk közepe táján kezdjük megtapasztalni emlékezetünk rosszabbodását, az a legtöbb esetben nem az Alzheimer-kór első jele, hanem egy mindennapos jelenség, hiszen az agy ugyanolyan szerv, mint a többi, és nem képest ugyanúgy működni 90 éves korban, mint 30 éves korban. A memória fokozatos gyengülése elől senki sem menekülhet.
A cikkben közölt vizsgálat során 1246 normál kognitív funkciókkal rendelkező egyént vizsgáltak (50 és 95 év közöttit 1209-et, 30 és 49 év között lévőt 37-et). A memória már 30 éves kortól fokozatosan romlott. A hippocampus volumene (HVa) 30 és 60 éves kor között fokozatosan csökkent, onnan meredeken zuhant Az átlagos amiloid PET 70 éves korig alacsony maradt, és utána növekedett. A memória sokkal gyorsabban romlott férfiakban, mint nőkben (p<0,001), különösen 40 éves kor után. A HVa sokkal alacsonyabb volt férfiakban (p<0,001), még inkább 60 éves kor után. Az amiloid PET-ben nem volt nemi különbség egyik életkorban sem. Nem volt különbség az eltérő APOE ε4 státus szerint a nemek között, a memóriában és a HVa-ban, de 70 év fölött az APOE ε4 hordozóknál szignifikánsan magasabb volt az amiloid PET, mint a nem hordozóknál. Az APOE ε4 hordozóknál 57 éves korban volt az egyének 10%-a amiloid PET pozitív, míg a nem hordozóknál a 10 %-os arány csak a 64 éves korra esett.
Ugyanakkor különbség figyelhető meg a nemek között: már régóta ismert, hogy férfiak memória- és az agy volumen csökkenése 40 éves kortól kezdve gyorsabb, mint a nőké. A férfiak nagyobb kockázata valószínűleg a vélhetően nagyobb mennyiségű vaszkuláris kockázati faktor (diabetes, hipertónia, magas koleszterinszint) meglétéből ered, hisz ezek mindegyike befolyásolja az agy tömegét. Ráadásul a férfiakban hiányzik az ösztrogén, ami a nőket közel 4 évtizeden keresztül védi vaszkuláris kockázatoktól. Ugyanakkor ezek a vaszkuláris kockázati tényezők az életmóddal befolyásolhatók, ezért csökkentésüket kell a memória-vesztés elleni küzdelem elsődleges céljaként is kitűzni.
Az APOE ε4 génnek nem volt jelentős hatása a memória-vesztésre illetve az agy tömegének csökkenésére. „Az APOE 4 gén jelentős szerepet kap a még preklinikai állapotban lévő Alzheimer kór előrejelzésében, de nincs befolyással a normál memóriára és az agy tömegére normál kognitív funkciókkal rendelkező személyeknél”.
A témához fűzött szerkesztőségi közleményben Dr. DeCarli (UC Davis Alzheimer’s Disease Center) elsősorban megkérdezi, hogy mit is értünk „normál” alatt. Ismert, hogy a diabétesz 47 és 57 éves kor között enyhe kognitív zavarral párosul, a hipertónia pedig 40 éves kor fölött az átlagosnál jelentősebb cerebrális atrófiával jár. Az amiloid és a tau képalkotás előre fogja vinni a kutatásokat.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
