A gyomorszűkítő műtét javítja a mobilitást és csökkenti a fájdalmat
A JAMA Pediatrics című lap cikke szerint gyomorszűkítő műtétet követően gyorsul a tizenévesek járása, csökken a járást kísérő váz-izomrendszeri fájdalom és a szívfrekvencia.
A felnőttekhez hasonlóan a tizenévesek körében is növekszik a súlyos fokú elhízás, annak minden káros következményével: a funkcionális mobilitás korlátozott, a fellépő muszkuloszkeletális fájdalom miatt a fizikai aktivitás csökken.
A University of Minnesota Medical School munkacsoportja dr. Justin R. Ryder vezetésével azt elemezte, hogy a gyomorszűkítő műtét a beavatkozást követő két évben miként befolyásolja a funkcionális mobilitást és a váz-izomrendszeri fájdalmat a Teen-Longitudinal Assessment of Bariatric Surgery (Teen-LABS) vizsgálatban részt vevő serdülőknél
A vizsgálatba bevont 19 évesnél fiatalabb 242 tizenéves 2007 és 2012 között esett át gyomorszűkítő műtéten. Közülük 161 esetben Roux-en-Y gyomor-bypass, 67 esetben gastrectomia, 14 esetben laparoszkópos állítható gyomorgyűrű-felhelyezés történt.
A résztvevőkkel (n = 206) - akiknek többsége (n= 156) lány volt, az átlagéletkor 17 év, az átlagos testtömegindex 51,7- 400 méteres járástesztet végeztettek a műtét előtt, majd 6 hónappal (n=195), 12 hónappal (n=176) és 24 hónappal később (n=149). Kimeneteli paraméternek tekintették a távolság megtételéhez szükséges időt, a nyugalmi szívfrekvenciát (HR, heart rate), a teszt utáni HR-t, valamint a nyugalmi és vizsgálat előtti HR különbségét. Dokumentálták a járáspróba előtti és utáni muszkuloszkeletális fájdalom mértékét.
A kedvező irányú változások már a műtét után 6 hónappal megmutatkoznak, és még két év múlva is fennállnak.
Hat hónap elteltével a távolság megtételéhez szükséges idő a műtét előtti állapothoz képest 376 másodpercről (körülbelül 6,3 percről) 347 másodpercre (körülbelül 5,8 percre) javult, a nyugalmi HR átlagosan 84/percről 74/percre, a teszt utáni HR átlagosan 128/percről 113/percre, a teszt előtti és utáni HR közötti különbség 40/percről 34/percre csökkent.
A távolság megtételéhez szükséges idő, a nyugalmi HR és a HR-értékek közötti különbségek változása a műtét után egy és két évvel is megfigyelhető volt. A váz-izomrendszeri fájdalommal kapcsolatos aggodalmak a vizsgálat minden mérési időpontjában enyhültek.
A szerzők vizsgálatuk gyengéjeként említik, hogy nem szerepelt benne olyan kontrollcsoport, melynek tagjainál nem történt gyomorszűkítő műtét.
„További vizsgálatok szükségesek annak tisztázására, hogy a funkcionális mobilitásra és a váz-izomrendszeri fájdalomra kifejtett pozitív hatások hosszú távon is megmutatkoznak-e, illetve további javulást eredményeznek-e a kardiovaszkuláris kockázat tekintetében.
