A HPV vakcinák több HPV-szerotípus ellen védenek

A Német Rákkutató Központ, a Karolinska Intézet és a tamperei egyetem szakembereiből álló nemzetközi kutatócsoport a The Journal of Infectious Diseases és a Lancet Infectious Diseases című lapokban közölte a legszélesebb körben használt HPV-vakcinák hatását nyomon követő vizsgálat eredményeit.

A HPV köztudottan olyan fertőzés, mely az esetek jelentős részében, főként fiatal korban kezelés nélkül is megszűnik, más esetekben azonban krónikussá válhat és különböző ráktípusok kialakulására hajlamosíthat. A HPV-k csoportjai összesen több mint 200 vírustípust ölelnek fel, melyek közül 13-at tekintünk rákbetegség szempontjából magas kockázatúnak: a 16-os és 18-as típus jelenlétére vezethető vissza az összes méhnyakrákeset körülbelül 70%-a, míg a 6-os és 11-es típus benignus genitális szemölcsöket okoz.

Jelenleg bivalens vakcinák (a 16-os és 18-as típus ellen) és kvadrivalens vakcinák (a 6-os, 11-es, 16-os és 18-as típus ellen) vannak forgalomban világszerte, melyeknek hatásosságát viszonylag tág tartományban adják meg a különböző szakirodalmi források.

A szérum HPV elleni antitestszintjének meghatározása szolgál annak megítélésére, hogy az adott személynél milyen fokú védelem áll fenn a HPV-fertőzéssel szemben. Eddig azonban nem állt rendelkezésre olyan határérték, mely felett az antitestszint biztosan teljes és tartós védelmet tükrözne, illetve az a kérdés is válaszra vár, hogy a bizonyos HPV-típusok ellen hatásos vakcinák más típusok ellen is védelmet nyújtanak-e azokon túl, melyek ellen a vakcinát kifejlesztették (azaz áll-e fenn keresztvédelem).

A nemzetközi munkacsoport két vizsgálatában a direkt, illetve keresztvédelmet nyújtó antitestválaszokat hasonlítottak össze, beleértve azokat az antitesteket is, melyek a vakcinában található típusok, illetve a különböző nemzeti védőoltási programok által le nem fedett típusok ellen egyaránt védelmet nyújtanak. Ezen túlmenően elemezték a bivalens és kvadrivalens vakcinák által biztosított antitestvédelem tartósságát is, ehhez az utánkövetés maximális időtartama 12 év volt. A vizsgálatban több mint 3000 olyan finn nő vett részt, akik 2002 és 2004 között, 16-17 éves korukban kapták meg a védőoltást. A szérummintákat 12 éven át a Finn Szülészeti Kohorsz Biobank őrizte. A szerológiai elemzés 16 különböző HPV-szerotípus elleni antitestekre terjedt ki.

Az eredmények azt mutatták, hogy a kvadrivalens vakcina adásában részesült nőknél a 6-os, 11-es, 16-os és 18-as típussal szembeni antitestszint akár 12 éven át is fennmarad. Bivalens vakcina alkalmazását követően hasonló időtartamú védelem igazolódott a 16-os és 18-as típussal szemben. Bivalens vakcina alkalmazását követően a HPV16/18/31 elleni neutralizáló és kötő antitestek szintje egyaránt szignifikánsan magasabb volt, mint a kvadrivalens vakcinát kapott nők esetében.

A HPV elleni vakcinák hatásossága és antitest-pozitivitása közötti korrelációk magyarázatot adhatnak arra, hogy a bivalens vakcina miért tűnik szélesebb protektív spektrumúnak a különböző tumorasszociált HPV-típusokkal szemben, mint azt korábban vélelmeztük. Az eredmények azt is igazolják, hogy mind a bivalens, mind a kvadrivalens vakcinák tartósan fennálló védelmet biztosítanak.