A kockázati tényezők ismerete akkor segít, ha ezeket megszüntetik
Három ateroszklerózist megelőző program mintegy 2000 résztvevőjének vizsgálata alapján három kockázati tényező – magas vérnyomás, magas LDL-koleszterin és magas glikozilált hemoglobin szint – megszüntetése 62%-kal csökkenti a kardiovaszkuláris kockázatot.
A súlyos krónikus betegségekkel kapcsolatban számos rizikófaktort ismerünk, melyek megjelenése és fenntartása alapvető szerepet játszik a kórképek fellépésében és további alakulásában. Meglepően kevés megbízható adattal rendelkezünk viszont arról, hogy a betegpopuláció milyen mértékben igyekszik leküzdeni ezeket a kockázati tényezőket és hogy ennek az aktivitásnak milyen hatása van a betegség alakulására.
A cukorbetegekre a kardiovaszkuláris kórképek fokozott veszélyt jelentenek, ezért kiemelt fontosságú az a most végzett vizsgálat, mely azzal foglalkozott, hogy a 2-es típusú diabétesz miatt kezelt felnőttek körében mennyire gyakori három, kifejezetten fokozott kockázatot jelentő tényező: a magas vérnyomás, az emelkedett LDL-koleszterin-szint és a kórosan magas vércukor. A Kaliforniai Egyetem szívbetegségeket megelőző programjának munkacsoportja azt vizsgálta, hogy a kezelt cukorbetegek körében a felsorolt három kockázati tényező milyen gyakran kóros értékű, és azt is kiszámolták, hogy ezek rendben tartása milyen mértékben csökkenti a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát.
Nathan D. Wong, a megelőzési program igazgatója és a munkacsoport három nagy amerikai vizsgálat 2018 diabéteszes betegének rizikófaktorait vizsgálták meg részletesen. A vérnyomást 130/80 Hgmm alatt vették megfelelőnek, az LDL-koleszterint 100 mg/dl alatt, a felnőtt cukorbetegeknél a glikozilált hemoglobin határértéke 7% volt. A vizsgálati alanyok 57%-a volt nő. A vizsgálati csoportba kerülő személyek a megfigyelés kezdetekor semmiféle kardiovaszkuláris betegség tüneteit nem mutatták.
A vizsgálati alanyok egyik része az Atherosclerosis Risk in Communities (ARIC) tanulmányból származott. Ennek a prospektív epidemiológiai vizsgálatnak a résztvevőit négy amerikai közösségből toborozták, az eddigi eredményeket mintegy 800 közleményben írták le. A következő tanulmány, a Multi-Ethnic Study of Atherosclerosis (MESA) résztvevői hat amerikai közösséget képviseltek (38% fehérbőrű, 28% afroamerikai, 22% hispán, 12% ázsiai, főleg kínai). Végül a harmadik egy afroamerikai közösség volt (Jackson Heart Study), amelynek tagjait randomizáltan, autóvezetői jogosítványuk alapján választották ki. Végeredményben 55% afroamerikai, 30% fehérbőrű, 11% hispán eredetű és 4% ázsiai származású vizsgálati alany került a Wong professzor munkatársai által vizsgált csoportba.
Az átlagos megfigyelési idő 11 év volt. Egy paraméter 41,1%-ban, két paraméter 26,5%-ban, mindhárom paraméter csupán 7,2%-ban volt optimális szinten.
Azokhoz képest, akiknél egyik rizikófaktor sem volt határérték alatt, a 11 esztendős vizsgálat során egy optimális paraméter 36%-kal, két optimális paraméter 52%-kal, három optimális paraméter pedig 62%-kal kevesebb kardiovaszkuláris eseménnyel járt együtt.
A Diabetes Care által közölt tanulmány konklúziója a következő: „Cukorbetegek esetében a vérnyomás, az LDL-koleszterin és a glikozilált hemoglobin optimális szintje ritka jelenség, de ha mindhárom érték normális, az a kardiovaszkuláris események gyakoriságát igen jelentősen csökkenti”.
