A koffeinhatás genetikai háttere
A koffeinnel szembeni érzékenység genetikailag meghatározott, aktivitásnövelő hatása egyesek szerint csak az arra érzékenyek esetén érvényesül, más vizsgálatokban viszont mindenkinél dózisfüggően hat.
Az ülő foglalkozású, vagy egyébként is inaktív emberek könnyebben elfáradnak, elálmosodnak, ilyenkor aktivitásuk megőrzése céljából koffeintartalmú italokat fogyasztanak. A koffein fizikai aktivitásra gyakorolt hatásával foglalkozó két vizsgálat eredményét az amerikai sportorvosok 61. éves találkozóján ismertették Orlandóban 2014. május 27. és 31. között.
Az első vizsgálatban az ülő foglalkozású emberek fizikai aktivitását mérték koffein-fogyasztás után, 1 éven keresztül. A fizikai aktivitás mérésére a vizsgált személyek akcelerométert viseltek, és rendszeresen kávéztak. A napi 2 csésze kávé (kb. heti 1,5 gramm koffein) fogyasztása a 93 résztvevő mérsékelt vagy erőteljes aktivitásának idejét heti 43 percről 55 percre növelte. Az ennél kevesebb koffeint fogyasztó egyéneknél (n= 85) a mérsékelt vagy erőteljes aktivitások ideje heti 46 percről csak heti 52 percre nőtt. Tehát a nagyobb adag koffein jobban emelte az aktivitást (12 perc emelkedés vs. 6 perc emelkedés, p=0,033). Dr. Julien Tripette PhD (Shinkjuku, Japan) kijelentette, hogy „fogalma sincs a hatásmechanizmusról”.
A második vizsgálatban arra keresték a választ, hogy a koffein a placebóval szemben milyen módon emeli a szobakerékpár tekerési teljesítményt a koffein érzékeny és normál személyekben. Korábbi kutatások már igazolták, hogy az emberek különbözőképp reagálnak a koffeinre és a koffein-érzékenység különbségei az adenosin A2A receptort (az adenosin A2A receptor befolyásolja a fájdalomérzést és a dopamin-rendszert is) kódoló ADORA2A gén variációiban keresendők: a homozigóta recesszív T allélt hordozó egyénekben az ADORA2A gén a koffeinnel szembeni magasabb érzékenységgel jár, míg a domináns C alléllal rendelkezők kevésbé érzékenyek a koffeinre. Dr. Bryan Loy az USA-beli Athens (University of Georgia) kutatója vizsgálatába 22 olyan nőt választott, akik átlagosan kevesebb, mint 200 mg koffeint fogyasztottak naponta. Napokon keresztül mérték a vizsgált személyek teljesítményét 5 mg/testsúly kilogramm koffein fogyasztása, illetve placebo fogyasztása után, és azt látták, hogy a CT/CC csoportban nem különbözött a teljesítmény, akár koffeint, akár placebót fogyasztottak, míg a TT csoportban viszont 5 mg/kg koffein fogyasztása után megnőtt a teljesítmény. A kutatók által felállított hipotézis szerint a koffein a TT-csoportban javította a dopamin átvitelét, míg a CT/CC csoportban nem.
Ildu Ahmetov (Kazan, Oroszország) szerint az eredmények a jövő gyakorlatára nézve is fontosak, hiszen a sportolók között „csak az arra érzékenyeknek kell a jövőben koffeint javasolni”. Megjegyezte, hogy a Doppingellenes Világügynökség (World Anti-Doping Agency = WADA) már 2004-ben törölte a koffeint a sportolók tiltott szereinek listájáról, és azóta sok sportoló használja is azt a versenyeken. Viszont figyelni kell arra, hogy - különösen idősebb egyénekben - a koffeinnek veszélyei is vannak: nő a stroke, az artériás magasvérnyomás, és a fejfájás kockázata is.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. American College of Sports Medicine (ACSM) 61st Annual Meeting May 27-31, 2014, Orlando, Florida
