A szénsavas víz hizlal?
A szénsavas víz fogyasztása növelheti az étvágyat és ezáltal elhízáshoz vezethet, e megállapítást azonban számos jogos kétely övezi.
Németországban 2016-ban összesen 11,3 milliárd liter gyógy- és ásványvizet adtak el, melynek többsége mérsékelten vagy erősen szénsavas volt; mintegy 9,3 milliárd liter. A szénsavas víz fogalma egészen 1770-ig ismeretlen volt, amikor is két brit kémikus egymástól függetlenül létrehozta az addig nem ismert, tartósított folyadékot. A mai modern technológiának köszönhetően már szénsav nélkül is megoldható a víz tartósítása, ugyanakkor az emberek valamiért szeretik a buborékos víz nyújtotta élményt. A Német Táplálkozási Társaság sajtószóvivője szerint az ásványvíz a legideálisabb szomjoltó és csupán ízlés kérdése, hogy ki mennyire szénsavasan szereti azt fogyasztani. Véleménye szerint egyik típus sem gyakorol negatív egészségügyi hatást a szervezetre.
Ezzel szemben a palesztin Bir Zait Egyetem kutatói igen kevés esetet vizsgálva azt állítják, hogy a szénsavas víz fogyasztása elhízáshoz vezethet. Ezt azzal magyarázzák, hogy a szénsav kitágítja a gyomrot, és erősebb nyomást gyakorol a gyomornyálkahártya ghrelin hormon elválasztásáért felelős sejtjeire, fokozva ezzel az étvágyfokozó ghrelin termelődését, minek következtében éhesebbek leszünk és többet eszünk. Eredményeiket 20 férfin végzett tanulmányuk alapján kapták, melyben a vizsgálatban részt vevők körében a szénsavas vizet fogyasztók 6 hónap alatt jelentősebb súlygyarapodásra tettek szert, mint szénsavmentes vizet fogyasztó társaik. Hasonló eredményekre jutott 2011-ben egy olasz kutatócsoport is. René Csuk, a Halle-Wittembergi Egyetem professzorasszonya szerint a kutatócsoportok feltételezés ugyan helytálló, az étvágy szabályozásáért a ghrelinen kívül azonban számos további hormon (leptin, glükagon, szerotonin, kolecisztokinin) tehető felelőssé, melyek hatásait a fent említett kutatások nem vizsgálták. Szintén nem tisztázták, hogy a vizsgált egyének milyen típusú szénsavas italt fogyasztottak, volt-e az italokban cukor. Csuk professzorasszony szerint tehát nem feltétlenül hízik el, aki szénsavas vizet iszik. Elméletét azzal is alátámasztja, hogy míg a ghrelin ugyan fokozza az éhséget, a boldogságérzetet is növeli, amely pozitív hatás hosszútávon nem elhanyagolható. A fenti két tanulmányban vizsgált igen kis számú populáció nem elegendő hosszú távú következtetések levonására. Nem elhanyagolható továbbá az a szempont sem, hogy a szénsav fiziológiásan nem semleges. A pohárban a felszínre törekvő buborékok szén-dioxidból állnak, amennyiben azonban vízzel találkoznak, szénsavvá alakulnak. A szénsav nanomásodpercek alatt bikarbonáttá alakul és protonjaira esik szét. Ezt érezzük „csípősnek”, amikor szénsavas vizet iszunk.
A szénsavas vizet előállítók a szén-dioxid tartalmú vizeket természetes, változatlan formájukban palackozzák, az eltérő forrásokból származó szénsavas vizeknek éppen ezért egyedi, összetéveszthetetlen az íze. Amennyiben a forrásból kevés szénsavval bíró, vagy teljesen szénsavmentes víz tör fel, az ásványvíz forgalmazója azt „buborékosíthatja”. A buborékok ugyanis a vízben található fontos ásványi anyagokat oldatban tartják, buborék nélkül ez elképzelhetetlen, ezért nem létezik ásványi anyagokban gazdag szénsavmentes víz. A szénsav az ásványvíz pH-ját kissé savas irányba tolja el – az arra érzékenyekben ezért szénsavas italok fogyasztása után kissé emelkedik a gyomorsavszint. A szánsav jelentős emésztési problémát elméletileg azonban nem okozhat, hiszen csupán csekély mennyiségű szénsav kerül a gyomorból a bélrendszerbe. A szénsavas víz fogyasztása utáni friss érzést a szájnyálkahártyával érintkező szénsav biztosítja, amely közvetlenül serkentheti az agyi vérátáramlást és a nyelv papilláit is tisztítja.
A fentiek alapján tehát egyértelmű, hogy a szénsavas víz fogyasztása egészséges és kiemelten fontos. A tudatos ember körültekintően választ ásványvizet és választásakor annak ízén kívül további szempontokat is figyelembe vesz; például annak ásványi anyag összetételét. Nem mindegy ugyanis, hogy valaki magasvérnyomásban szenved, sokat sportol, vagy kevés zöldséget fogyaszt – minden esetben más típusú ásványvíz fogyasztása ideális. A fentiek alapján a szénsavas vizek által nyújtott pozitív hatások feltehetően ellensúlyozzák azt a potenciális hatást, mely szerint valamelyest növelhetik az étvágyat.
Forrás:
