A szkizofrénia új terápiás megközelítése
A gyermekkorban átélt stressz élethosszig megváltoztathatja az agyi aktivitást, és akár a szkizofrénia kialakulását is elősegítheti.
Földünk lakosságának csaknem egy százaléka szenved szkizofréniában. A betegség okai nem ismertek, az azonban köztudott, hogy az öröklött hajlam mellett bizonyos környezeti faktorok is – mint a korai életszakaszban átélt traumatikus élmények – növelik kialakulásának esélyét.
Egy nemzetközi kutatócsoport csaknem száz szkizofrén felnőtt megkérdezése során azt találta, hogy a betegek egy része kora gyermekkori érzelmi elhanyagoltságról vagy egyéb kedvezőtlen körülményről, élményről számolt be. A neurodegeneratív betegségekkel foglalkozó André Fischer (DZNE, Göttingen) feltételezése szerint ezek a korai életszakaszban átélt élmények epigenetikus folyamatokon keresztül képesek tartósan megváltoztatni a gének aktivitását az agyban. Erre bizonyítékokat is találtak elhunyt betegek vizsgálata során, az agytevékenységet irányító prefrontális kéregben nagy mennyiségű hiszton-deacetiláz 1 (HDAC1) enzimet mutattak ki. Ez az enzim távolítja el a hisztonok acetil-csoportját, amelyekre a DNS feltekeredik. Ennek következtében az örökítőanyag stabilabban kötődik, és az egyes gének többé nem aktiválódnak. Ez magyarázhatja, hogy a kora gyermekkorban átélt élmények miért befolyásolnak egy olyan betegséget, ami többnyire a korai felnőttkorban jelentkezik.
A kutatók a HDAC1 aktivitását a korai életszakaszban átélt traumákkal egereknél is fokozni tudták. Ehhez elegendő volt, hogy az állatokat röviddel születésük után elválasztották az anyjuktól. Később ezek a példányok olyan tüneteket mutattak, amihez hasonló a szkizofréneknél is előfordul. Azonban egy HDAC-gátlóval a betegség kialakulását sikeresen meg lehetett előzni. A hatóanyag gátolja a HDAC1-et, miáltal megszabadítja a géneket a hiszton túl stabil kötéséből. Fischer reméli, hogy egy hasonló kezelés a szkizofrén pácienseknél is beválhat.
A tudósok szerint ez hamarosan lehetségessé is válhat, mivel néhány HDAC-gátló, mint például a rák kezelésére szolgáló entinostat éppen klinikai tesztelés alatt áll. A vorinostatot pedig az USA-ban már engedélyezték a specifikus T-sejtes limfóma kezelésére. Szintén lehetséges hatóanyag az antiepileptikum valproinsav, aminek ugyancsak HDAC-gátló hatást tulajdonítanak. Fischer szerint a valproinsavat már a múltban is használták pszichózis kezelésére.
A tudósok szerint elsősorban azoknál lehetne szó ilyen kezelésről, akik vérmintáiban megemelkedett HDAC-koncentráció mutatható ki. Az eredmények bíztatóak, de nem tudni, hogy klinikai tanulmányok is követik-e. Fischer arra figyelmeztet, a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben közzétett publikációban, hogy nagyon óvatosnak kell lenni, amikor az állatkísérletek eredményeit a humán betegségekkel összefüggésben értelmezzük, ráadásul olyan komplex betegségek esetén, mint a szkizofrénia. A kutatók mégis bizakodóak, hogy az epigenetika nagy lehetőségeket nyújt az új terápiás megközelítések számára.
Forrás: aerzteblatt.de
