A sztatinok nem károsítják a kognitív funkciókat

Az eredményeket hamarosan az Annals of Internal Medicine fogja közölni.

„Az Egyesült Államokban mintegy 30 millió embernek írnak fel sztatinokat” – mondta a közlemény szenior szerzője, dr. Emil deGoma, az egyetem Preventív Kardiovaszkuláris Programjának igazgatója. „Adatok tömege igazolja e koleszterincsökkentő szerek jótékony hatását azokban a személyekben, akikben nagy a kardiovaszkuláris betegség kockázata – a sztatinok csökkentik a szívinfarktus és stroke rizikóját, azonban potenciális mellékhatásaikról kevesebbet tudunk. 2012 februárjában az USA Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (FDA) nagyrészt anekdotikus jelentések alapján arra figyelmeztette a betegeket, hogy a sztatinok alkalmazása káros kognitív hatásokkal járhat. Számos aggódó beteg érdeklődött ezután, hogy van-e kapcsolat a sztatinok és az emlékezetzavar között. A betegek aggályai, valamint az FDA figyelmeztetése vitt minket arra, hogy minden rendelkezésre álló bizonyíték alapos elemzésével megpróbáljuk megbízhatóbban megválaszolni azt a kérdést, hogy van-e közük a sztatinoknak a kognitív funkciók megváltozásához.”

A kutatócsoport szisztematikusan áttekintette a szakirodalmat, és 57 olyan publikációt találtak, amelyben a sztatinok vizsgálata kapcsán a kognitív funkciókat is mérték a szerzők. Dr. deGoma és munkatársai nem találtak bizonyítékot arra, hogy a sztatinterápia növelné a demencia kockázatát. Sőt, a kohorszvizsgálatokban a sztatint szedőkben 13%-kal kisebb volt a demencia rizikója, 21%-kal kisebb az Alzheimer-kóré és 34%-kal kisebb az enyhe kognitív károsodásé, mint a sztatint nem alkalmazókban.

S ami még fontosabb, a randomizált, kontrollált vizsgálatokban a sztatinkezelés nem rontotta a kognitív tesztek pontszámait. E vizsgálatokban a személyek kb. fele sztatint, másik felük pedig placebót kapott. Minden résztvevő többféle típusú kognitív tesztet végzett, köztük az emlékezetet vizsgálókat is. Az összesen 155-féle kognitív teszt a kognitív funkciók nyolc területét vizsgálta – 26 az emlékezetet –, és nem találtak különbséget a sztatinos és placebocsoportok között.

A kutatócsoport emellett elemezte az FDA mellékhatás-jelentéseket tartalmazó adatbázisának adatait is, és összehasonlította, hogy milyen gyakoriak a sztatinok kapcsán a kognítív nemkívánatos hatásokról szóló jelentések, illetve két olyan gyakran rendelt kardiovaszkuláris gyógyszer (a clopidrogel és a losartan) esetében, amelyekről nem feltételezik, hogy kognitív károsodást okoz – semmilyen különbséget nem találtak e tekintetben a két gyógyszercsoport között.

„Összességükben ezek az eredmények meglehetősen bíztatóak. Én nem hagynám, hogy a káros kognitív hatások miatti aggodalom befolyásolja azt a döntést, hogy egy olyan betegnek, akinek ateroszklerózisa van vagy nagy a kardiovaszkuláris kockázata, elkezdjük-e adni a sztatint. S ha egy sztatint szedő beteg feledékenységet panaszol, nem jutnék arra a következtetésre, hogy ezért a sztatin a felelős. Ha attól félve, hogy a sztatinok emlékezetzavart okozhatnak, nem adunk sztatint vagy megszakítjuk az adását – noha a gyógyszer igazoltan csökkenti a szívinfarktus és a stroke kockázatát –, több kárt okozhatunk, mint amennyi jót teszünk” – mondta dr. deGoma.

Ugyanakkor a kutatócsoport elismeri, hogy bár elemzésük bíztató, nagy, jó minőségű, randomizált, kontrollált vizsgálatoknak kell igazolniuk eredményeiket.

„Sok kognitív eredmény esetében a vizsgálatok kicsik voltak, fennállt az egyoldalú torzítás veszélye, különféle diagnosztikus teszteket alkalmaztak az egyes kognitív területek vizsgálatára, és nem vontak be olyan betegeket, akik nagy dózisú sztatint kaptak – ez lényeges, mivel szekunder prevenció céljából egyre inkább alkalmazzák a nagy dózisokat” – jegyezte meg dr. Craig Umscheid, a közlemény társszerzője és az egyetem Bizonyítékokon Alapuló Gyakorlat Központjának igazgatója.

Forrás: Science Daily