A terhességi cukorbetegségre való hajlam genetikai háttere

A Nature Genetics folyóiratban január 5-én jelent meg a University of Helsinki kutatóinak cikke, amely áttörést hozhat a terhességi cukorbetegség genetikai hátterének megértésében. A terhességi cukorbetegség (a vércukorszint tartós emelkedése olyan várandós nőknél, akiknek a teherbeesés előtt nem volt cukorbetegségük) gyakori terhességi rendellenesség, amely évente több mint 16 millió nőt érint világszerte. Annak ellenére, hogy jelentős egészségügyi következményekkel jár mind az anyákra, mind a gyermekekre nézve, és már csak a magas esetszám miatt is globális egészségügyi problémát jelent, molekuláris okait eddig csak igen kevesen kutatták.

A most közzétett tanulmány a terhességi diabéteszről eddig végzett legnagyobb teljesgenom-asszociációs vizsgálat, amely több mint 12 ezer beteget és 131 ezer (női) kontroll személy adatainak elemzésére épül a FinnGen genomikai projekt részeként.

A közzétett eredmények csaknem megháromszorozták a terhességi cukorbetegséggel összefüggésbe hozható ismert genetikai régiók számát: a kutatók összesen 13 különböző, a betegséggel összefüggő kromoszómarégiót azonosítottak. A közelmúltban kifejlesztett elemzési módszerek segítségével a kutatók ki tudták mutatni, hogy a genetikai variánsoknak két különböző osztálya van a terhességi cukorbetegséggel kapcsolatban: az egyikbe azok tartoznak, amelyek a 2-es típusú cukorbetegséggel közösek, a másikba pedig azok, amelyek túlnyomórészt csak a cukorbetegség gesztációs/terhességi formájához kapcsolódnak.

“Eredményeink arra utalnak, hogy a terhességi diabétesznek saját genetikai alapja van, amely részben elkülönül a 2-es típusú diabétesztől, megkérdőjelezve a két betegség közös genetikai alapjairól szóló korábbi feltételezéseket” - nyilatkozta a kutatás egyik társszerzője Dr. Elisabeth Widén.

A tanulmány eredményei az eddigieknél pontosabb betekintést nyújtanak a terhességi cukorbetegség kialakulásával kapcsolatos lehetséges élettani mechanizmusokba is. Ezek a mechanizmusok az agy adaptív változásait, valamint az anya megváltozott inzulinérzékenységét foglalják magukban. A hipotalamusz az egyik legfontosabb fókuszpontként jelent meg, mivel az azonosított kockázati gének némelyike olyan agysejttípusokban aktív, amelyekről ismert, hogy fontosak a terhesség alatti vércukorszint-szabályozás fenntartását célzó adaptív válaszok szempontjából.

Bár a tanulmány elsősorban egy finn populációra összpontosított, az eredményeknek szélesebb körű következményei is vannak, mivel a terhességi cukorbetegséggel összefüggésbe hozott kockázati variánsok többsége gyakori előfordulású más populációkban is.

A tanulmány további jelentősége abban áll, hogy egy nagyon gyakori terhességi betegségre hívja fel a figyelmet, amely hosszú ideig szinte bűnösen alulkutatott és alulvizsgált területnek számított, pedig óriási jelentőséggel bír a nők hosszú távú egészsége szempontjából. A másik eredménye, hogy az új ismeretek szélesebb körben is pontosítják a glükózanyagcsere-szabályozási zavarokról alkotott képet.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

A leap forward in women's health: Unlocking genetic clues to gestational diabetes

Muscle abnormalities worsen after post-exertional malaise in long COVID

Irodalmi hivatkozás:

Amanda Elliott et al, Distinct and shared genetic architectures of gestational diabetes mellitus and type 2 diabetes, Nature Genetics (2024). DOI: 10.1038/s41588-023-01607-4