Alvásminták és glikémiás kontroll

A szuboptimális alvás, beleértve a nem megfelelő hosszúságú és a késői időpontban történő elalvást, rontja a glükózanyagcserét. Ennek a kölcsönhatásnak a megértése tájékoztathat a cukorbetegség és a kapcsolódó anyagcsere-betegségek megelőzési stratégiáiról.

Luqi Shen (Sun Yat-sen University, Guangzhou, Kína) és munkatársai a JAMA Network Open-ben online megjelent cikkükben regressziós modellek segítségével vizsgálták a hosszú távú alvás időtartamának és az alváskezdet időzítésének összefüggését a glikémiás dinamikával 1156 középkorú és idősebb felnőtt résztvevőnél (átlagéletkor 63,0 év a vizsgálat kezdetén; 70,6% nő) egy prospektív kohorszból a kínai Guangdongban.

A résztvevők 14 egymást követő napon keresztül maszkolt folyamatos glükózmonitorozó készüléket viseltek, amely 15 percenként rögzítette az intersticiális glükózszinteket, a glikémiás variabilitás és kontroll felmérése érdekében.

A glikémiás variabilitást olyan mérőszámok segítségével értékelték, mint a variációs együttható (CV), a glikémiás kitérések átlagos amplitúdója, a napi különbségek átlaga és a standard deviáció (SD). A normális vércukorszintet jelentő tartományon belül eltöltött időt és az átlagos vércukorszinteket a jelenlegi glikémiás kontroll indexeként használták.

Az önbevallás szerinti éjszakánkénti alvás időtartamát (súlyosan [4,7-4,1 óra], mérsékelten [6,0-5,5 óra] vagy enyhén [7,2-6,8 óra] elégtelen vagy megfelelő [8,4-8,0 óra] kategóriákba sorolva) és az alvás kezdetének időzítését (tartósan korai vagy késői alvás) a kiindulási (2013-2017) és két követési időpontban (2017-2021 és 2021-2023) értékelték az elmúlt hónapok mintái alapján.

A megfelelő alvásidővel összehasonlítva a súlyos elégtelen alvásidő 2,87%-os CV-növekedéssel járt a glikémiás variabilitás tekintetében (95% CI, 1,23%-4,50%), magasabb SD-vel (β, 0. 17 mmol/L; 95% CI, 0,05-0,30 mmol/L), a glikémiás ingadozások átlagos amplitúdója (β, 0,47 mmol/L; 95% CI, 0,12-0,82 mmol/L) és a napi különbségek átlaga (β, 0,06 mmol/L; 95% CI, 0,02-0,09 mmol/L).

A tartományban töltött idő alacsonyabb volt a súlyos elégtelen alvásidő csoportban, mint a megfelelő alvásidő csoportban (β, -3,11%; 95% CI, -5,42% -0,80%).

A tartósan késői alváskezdet szignifikánsan nagyobb glikémiás variabilitással járt együtt, amit a CV (β, 1,18%; P = .01), az SD (β, 0,08 mmol/l; P = .02) és a napi különbségek átlaga (β, 0,02 mmol/l; P = .01) növekedése mutatott ki egy kiigazított modellben.

A nem megfelelő alvásidő és a késői alváskezdet kombinációja a megfelelő alvásidő és a korai alváskezdet kombinációjához képest emelkedett glikémiás variabilitással, megnövekedett CV-vel, SD-vel, a glikémiás kitérések átlagos amplitúdójának és a napi különbségek átlagának növekedésével járt együtt.

„Eredményeink hangsúlyozzák a cirkadián ritmus eltérésének a glikémiás szabályozásra gyakorolt potenciálisan káros szerepét, és bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az alvás időzítése beépüljön a glükózkezelési irányelvekbe” - írták a szerzők. Igazolják az elegendő alvásidő biztosításának és a korai alváskezdet betartásának fontosságát a glikémiás szabályozás optimalizálása és a kapcsolódó egészségügyi szövődmények mérséklése érdekében” - tették hozzá.

A tanulmány legfőbb korlátja, hogy objektív mérések helyett az önbevalláson alapuló alvási szokásokra támaszkodott. Az alvási apnoe alapos vizsgálatának hiánya torzítást eredményezhetett. A korlátozott mérések nem észlelhették a részletes krónikus alvásingadozásokat. A minta középkorú és idősebb kínai egyénekre korlátozódott, ami mérsékli az eredmények más populációkra való általánosíthatóságát.

Forrás:

Trajectories of Sleep Duration, Sleep Onset Timing, and Continuous Glucose Monitoring in Adults